A II. világháború pusztítása után Európa országai felismerték, hogy a tartós béke és a gazdasági fejlődés csak az országok közötti együttműködéssel valósítható meg. Az európai integráció gondolata nem volt új keletű, már a két világháború között is születtek erre vonatkozó elképzelések, azonban a gyakorlati megvalósításra csak a második világháborút követően került sor.
Az integráció előzményei és motivációi
A második világháború után Európa romokban hevert, gazdasága összeomlott, és szembe kellett néznie a kialakuló hidegháborús helyzettel. Az Egyesült Államok felismerte, hogy egy stabil és erős Európa létfontosságú a szovjet terjeszkedés megakadályozásában. Ennek érdekében 1947-ben meghirdették a Marshall-segélyt, amely jelentős anyagi támogatást nyújtott az európai országok újjáépítéséhez. A segély koordinálására létrehozták az OEEC-t (Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet), amely az első konkrét lépés volt az európai országok közötti gazdasági együttműködés terén.
Az integráció szellemi atyjai között kiemelkedő szerepet játszott Jean Monnet francia közgazdász és Robert Schuman francia külügyminiszter. Ők dolgozták ki azt a koncepciót, amely szerint a gazdasági együttműködésen keresztül lehet megteremteni a tartós békét Európában. Különösen fontosnak tartották a francia-német megbékélést, hiszen a két ország közötti ellentétek voltak a korábbi háborúk fő okozói.
Az első konkrét lépések
1950. május 9-én Robert Schuman bejelentette tervét (Schuman-terv), amely a francia és német szén- és acélipar közös irányítás alá helyezését javasolta. Ez vezetett 1951-ben az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK vagy Montánunió) létrehozásához, amelyhez hat állam csatlakozott:
- Franciaország
- Német Szövetségi Köztársaság
- Olaszország
- Belgium
- Hollandia
- Luxemburg
Az ESZAK sikere bizonyította, hogy a nemzetek feletti együttműködés működőképes modell. A tagállamok 1957-ben aláírták a Római Szerződéseket, amelyek létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia Közösséget (EURATOM). Az EGK céljai között szerepelt a vámunió létrehozása, a személyek, szolgáltatások és tőke szabad áramlásának biztosítása, valamint közös politikák kialakítása például a mezőgazdaság és a közlekedés területén.
Az integráció intézményrendszere is fokozatosan kiépült. A legfontosabb szervek voltak:
- Főhatóság (később Bizottság) – végrehajtó szerv
- Miniszterek Tanácsa – döntéshozó szerv
- Közgyűlés (később Európai Parlament) – tanácsadó szerv
- Bíróság – jogviták rendezése
Az 1960-as években az integráció jelentős eredményeket ért el. 1968-ra megvalósult a vámunió, ami azt jelentette, hogy a tagállamok között megszűntek a vámok, és közös külső vámtarifát alkalmaztak a harmadik országokkal szemben. Kidolgozták és bevezették a Közös Agrárpolitikát (CAP), amely az európai mezőgazdaság támogatását és modernizációját célozta.
Az integráció kihívásai és eredményei
Az európai integráció nem volt zökkenőmentes folyamat. Az 1960-as években Charles de Gaulle francia elnök többször is akadályozta a brit csatlakozási kérelmet, és az „üres székek politikájával” válságot idézett elő az EGK működésében. A problémákat végül a Luxemburgi Kompromisszummal (1966) sikerült megoldani, amely lehetővé tette a nemzeti vétójog alkalmazását létfontosságú kérdésekben.
Az integráció kezdeti szakaszának legfontosabb eredményei:
- Tartós béke megteremtése Nyugat-Európában
- Gazdasági növekedés és modernizáció
- Közös piac alapjainak megteremtése
- Intézményrendszer kiépítése
- Francia-német megbékélés
Az európai integráció kezdeti sikerei megalapozták a későbbi fejlődést. Az 1970-es években megkezdődött a bővítés folyamata (Nagy-Britannia, Írország, Dánia csatlakozása), és fokozatosan mélyült az együttműködés is. Az integráció nemcsak gazdasági, hanem politikai téren is egyre szorosabbá vált, ami végül az Európai Unió létrejöttéhez vezetett.
Az európai integráció kezdeti szakasza példaértékű folyamat volt, amely megmutatta, hogy korábbi ellenségek képesek békés együttműködésre és közös célok megvalósítására. A kialakított struktúrák és mechanizmusok ma is az európai együttműködés alapját képezik, bizonyítva az alapító atyák elképzeléseinek helyességét.