Az ókori Egyiptom gazdasága egy rendkívül összetett és fejlett rendszert alkotott, amely évezredeken át biztosította a civilizáció fennmaradását és virágzását a Nílus völgyében. A gazdaság alapvetően a folyó által meghatározott mezőgazdaságra épült, de emellett jelentős szerepet játszott a kézművesség, a kereskedelem és az állami újraelosztás rendszere is.
Mezőgazdaság és öntözéses gazdálkodás
Az egyiptomi gazdaság legfontosabb pillére a mezőgazdaság volt, amely szorosan kapcsolódott a Nílus éves áradási ciklusához. A folyó júliustól októberig tartó áradása termékeny iszappal borította be a környező területeket, ami lehetővé tette a hatékony földművelést. Az egyiptomiak kifejlesztettek egy komplex öntözési rendszert, amely csatornák és gátak segítségével szabályozta a víz eloszlását és tárolását. A földművelés három évszakra oszlott: az áradás (Akhet), a vetés (Peret) és az aratás (Shemu) időszakára.
A legfontosabb termesztett növények között szerepelt:
- Gabonafélék (árpa, tönkebúza)
- Hüvelyesek (lencse, borsó)
- Len (textilgyártáshoz)
- Szőlő (bortermeléshez)
- Gyümölcsök (füge, datolya)
- Papirusz (íráshoz és hajóépítéshez)
Állattenyésztés és halászat
Az állattenyésztés szintén jelentős szerepet játszott a gazdaságban. A szarvasmarha különösen fontos volt, nem csak húsa és teje miatt, hanem mint igavonó állat is. Emellett juhokat, kecskéket, sertéseket és szamarakat is tartottak. A Nílus gazdag halállománya pedig folyamatos fehérjeforrást biztosított a lakosság számára.
Kézművesség és ipar
Az egyiptomi kézművesek rendkívül magas szintű szakértelemmel rendelkeztek. A fémművesség (réz, bronz, arany), a kőfaragás, a fazekasság, a textilgyártás és az üvegkészítés mind virágzó iparágak voltak. A piramisok és templomok építése pedig nem csak vallási jelentőséggel bírt, hanem fontos gazdasági tevékenység is volt, amely sok szakembert és munkást foglalkoztatott.
Kereskedelem és pénzügyek
Bár az ókori Egyiptom alapvetően önellátó gazdasággal rendelkezett, jelentős kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn más civilizációkkal. A kereskedelem főként a következő termékekre összpontosult:
- Arany Núbiából
- Cédrusfa Libanonból
- Fűszerek és tömjén Puntból
- Elefántcsont és egzotikus állatok Közép-Afrikából
- Lazúrkő Afganisztánból
A cserekereskedelemben értékmérőként használták a deben nevű súlyegységet, amely körülbelül 91 gramm rezet jelentett. A pénz szerepét gyakran a gabona töltötte be, amit „fizetőeszközként” is használtak.
Állami gazdaságirányítás és adózás
Az egyiptomi gazdaság erősen centralizált volt, a fáraó és a templomok birtokolták a földek jelentős részét. A hivatalnokok pontos nyilvántartást vezettek a termelésről és az adókról. Az adózás rendszere összetett volt, magában foglalta a termények egy részének beszolgáltatását, valamint közmunka-kötelezettséget is (például a piramisok építésénél).
A templomgazdaságok különösen fontos szerepet játszottak, mivel nemcsak vallási központként, hanem gazdasági egységekként is működtek. Saját földjeik, műhelyeik voltak, és jelentős szerepet játszottak a javak újraelosztásában.
Társadalmi hatások
A gazdasági rendszer meghatározta a társadalmi struktúrát is. A lakosság többsége földműveléssel foglalkozott, míg a kézművesek, írnokok és papok specializált csoportokat alkottak. A gazdasági tevékenységek szervezése és irányítása egy fejlett bürokrácia kialakulásához vezetett, amely írnokokból és hivatalnokokból állt.
Az egyiptomi gazdaság sikerességét jól mutatja, hogy több mint három évezreden át képes volt fenntartani egy komplex civilizációt, biztosítva nemcsak az alapvető létfenntartást, hanem lehetővé téve monumentális építkezések és művészeti alkotások létrehozását is. Ez a gazdasági rendszer szolgált mintául számos későbbi civilizáció számára, és hatása még ma is érezhető a modern gazdasági gondolkodásban.