Az ázsiai kistigrisek (más néven „ázsiai sárkányok”) kifejezés alatt elsősorban négy délkelet-ázsiai országot értünk: Hongkongot, Szingapúrt, Tajvant és Dél-Koreát. Ezek az országok az 1960-as évektől kezdődően rendkívül gyors gazdasági fejlődésen mentek keresztül, ami miatt a világgazdaság meghatározó szereplőivé váltak. Fejlődésük olyan látványos volt, hogy példaként szolgáltak más fejlődő országok számára is.
Történelmi háttér és kiindulási helyzet
A II. világháború után ezek az országok rendkívül nehéz helyzetben voltak. A háborús pusztítások, a gyarmati múlt öröksége, illetve a politikai instabilitás (például Korea kettészakadása) súlyos problémákat okozott. Az 1950-es években még a világ legszegényebb országai közé tartoztak, egy főre jutó GDP-jük gyakran az afrikai országokéval volt egy szinten. A fordulópontot az 1960-as évek jelentették, amikor tudatos gazdaságfejlesztési stratégiába kezdtek.
A gyors fejlődés hátterében több tényező együttes hatása állt:
- Erős állami szerepvállalás és tervezés
- Exportorientált gazdaságpolitika
- Magas megtakarítási ráta
- Jelentős külföldi működőtőke-beáramlás
- Konfuciánus munkaerkölcs és fegyelem
- Képzett munkaerő és kiváló oktatási rendszer
- Politikai stabilitás
Gazdasági fejlődésük szakaszai
A kistigrisek fejlődése több szakaszra bontható. Az első szakaszban (1960-as évek) elsősorban az olcsó munkaerőre alapozó, munkaigényes termékek (textil, játékok, egyszerű elektronikai cikkek) gyártása dominált. A második szakaszban (1970-es évek) már a nehézipar és a vegyipar fejlesztése került előtérbe. A harmadik szakaszban (1980-as évektől) a high-tech iparágak, a kutatás-fejlesztés és a szolgáltatások váltak meghatározóvá.
Az állam szerepe kiemelkedő volt a fejlődésben. A kormányok aktív iparpolitikát folytattak, támogatták a stratégiailag fontos ágazatokat, és ösztönözték az exportot. A bankrendszer állami ellenőrzés alatt állt, ami lehetővé tette a beruházások célzott finanszírozását. Az oktatás fejlesztése prioritást élvezett, ami biztosította a szakképzett munkaerőt az ipar számára.
Egyedi jellemzők országonként
Hongkong elsősorban mint pénzügyi központ és kereskedelmi csomópont emelkedett ki. A brit gyarmati múlt öröksége révén fejlett jogrendszerrel és szabadpiaci hagyományokkal rendelkezett. Szingapúr hasonló utat járt be, de itt az állami szerepvállalás erősebb volt. A városállam kiváló földrajzi fekvése és multikulturális jellege nagyban hozzájárult sikeréhez.
Tajvan a „gazdasági csoda” egyik legtipikusabb példája. Az agrárreformtól kezdve a fokozatos iparosításon át a csúcstechnológiai szektorig vezető út mintaszerű volt. Dél-Korea pedig a nagy konglomerátumok (chaebolok) révén valósította meg az iparosítást, olyan világmárkákat teremtve, mint a Samsung vagy a Hyundai.
Kihívások és problémák
A gyors fejlődésnek természetesen árnyoldalai is voltak. A környezetszennyezés, a túlzott munkaterhelés („karoshi” jelenség), a demokratikus jogok korlátozása mind problémát jelentettek. Az 1997-98-as ázsiai pénzügyi válság pedig rámutatott a gazdaságok sebezhetőségére is.
A 21. században új kihívásokkal kell szembenézniük: az elöregedő társadalom, Kína gazdasági felemelkedése, a globális verseny erősödése mind olyan tényezők, amelyek új stratégiák kidolgozását teszik szükségessé. Ugyanakkor az elmúlt évtizedek fejlődése olyan alapokat teremtett, amelyekre építve ezek az országok továbbra is a világgazdaság meghatározó szereplői maradhatnak.
Tanulságok más országok számára
Az ázsiai kistigrisek fejlődése számos tanulsággal szolgál más fejlődő országok számára. A legfontosabb ezek közül talán az, hogy a gazdasági fejlődéshez szükség van:
- Hosszú távú, következetes gazdaságpolitikára
- Az oktatás és a humán tőke fejlesztésére
- A külföldi tőke és technológia hatékony felhasználására
- Stabil politikai és társadalmi környezetre
- Az export és a nemzetközi versenyképesség ösztönzésére
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez a fejlődési modell nem másolható egy az egyben, hiszen minden ország más-más adottságokkal, lehetőségekkel és kihívásokkal rendelkezik. Az ázsiai kistigrisek sikere azonban bizonyítja, hogy megfelelő stratégiával és kitartással jelentős gazdasági fejlődés érhető el viszonylag rövid idő alatt is.