A 2008-as gazdasági világválság a Nagy Gazdasági Világválság óta a legnagyobb globális pénzügyi összeomlás volt, amely az Egyesült Államokból indult ki, és dominószerűen terjedt át a világ többi részére. A válság gyökerei a 2000-es évek amerikai ingatlanpiaci buborékjában keresendők, amely végül 2008 szeptemberében, a Lehman Brothers befektetési bank csődjével érte el tetőpontját.
A válság előzményei és kialakulása
Az ezredforduló után az amerikai gazdaságpolitika az alacsony kamatok politikáját követte, ami olcsó hitelfelvételt tett lehetővé. A bankok egyre lazább feltételekkel nyújtottak jelzáloghiteleket, még olyan ügyfeleknek is, akik valójában nem rendelkeztek megfelelő hitelképességgel (subprime hitelek). Az ingatlanárak folyamatos emelkedése miatt a bankok úgy gondolták, hogy még ha az adós nem is tudja fizetni a törlesztőrészleteket, az ingatlan értékesítésével visszanyerhetik a kölcsönadott összeget.
A pénzügyi innovációk révén ezeket a kockázatos hiteleket értékpapírosították, azaz kötvényekbe csomagolták (CDO – Collateralized Debt Obligation), amelyeket aztán világszerte értékesítettek befektetőknek. A hitelminősítő intézetek gyakran magas (AAA) besorolást adtak ezeknek az eszközöknek, ami hamis biztonságérzetet keltett a befektetőkben.
A válság kibontakozása és következményei
2006-tól az ingatlanárak csökkenni kezdtek, egyre több adós nem tudta fizetni a hitelét, ami láncreakciót indított el. A bankok veszteségei nőttek, a bizalom megrendült a pénzügyi rendszerben. 2008. szeptember 15-én a Lehman Brothers csődje sokkolta a pénzpiacokat, a bankközi hitelezés gyakorlatilag leállt.
A válság főbb következményei:
- Számos nagy pénzintézet csődje vagy állami mentőcsomagra szorulása
- Globális részvénypiaci összeomlás
- Világszerte visszaeső GDP és növekvő munkanélküliség
- Államadósságok drasztikus növekedése a mentőcsomagok miatt
- Az euróövezet válsága (különösen Görögország esetében)
- Szigorodó pénzügyi szabályozás bevezetése
Válságkezelés és tanulságok
A kormányok és jegybankok példátlan méretű mentőcsomagokkal és gazdaságélénkítő programokkal reagáltak. Az USA-ban a TARP (Troubled Asset Relief Program) 700 milliárd dolláros keretet biztosított a pénzügyi szektor stabilizálására. A Fed, az EKB és más jegybankok történelmi mélypontra csökkentették az alapkamatokat és mennyiségi lazítási programokat indítottak.
A válság nyomán jelentősen szigorodott a bankok szabályozása. A Basel III egyezmény magasabb tőkekövetelményeket írt elő, és új likviditási szabályokat vezetett be. Az USA-ban a Dodd-Frank törvény átfogóan szabályozta újra a pénzügyi szektort, létrehozták a makroprudenciális felügyeletet.
A 2008-as válság számos tanulsággal szolgált:
- A pénzügyi innovációk kockázatainak jobb megértése szükséges
- A rendszerkockázatok folyamatos monitorozása elengedhetetlen
- A „too big to fail” probléma kezelése kulcsfontosságú
- A hitelminősítők szerepét újra kell gondolni
- A nemzetközi pénzügyi koordináció erősítése szükséges
A válság hatásai még ma is érezhetők. A gazdasági növekedés sok országban nem érte el a válság előtti szintet, az államadósságok továbbra is magasak. A monetáris politika normalizálása lassú folyamat, és új kockázatok (pl. kriptoeszközök) jelentek meg. A 2008-as válság alapvetően változtatta meg a gazdaságpolitikai gondolkodást és a pénzügyi rendszer működését.
Magyarországi hatások
Hazánkban a válság különösen súlyos következményekkel járt a devizahitelek elterjedtsége miatt. A forint gyengülése drasztikusan növelte a háztartások törlesztőrészleteit. A GDP 2009-ben 6,8%-kal csökkent, a munkanélküliség 10% fölé emelkedett. A kormány IMF-hitelt vett fel, és különböző intézkedésekkel (pl. devizahitelek forintosítása) próbálta kezelni a helyzetet.
A válság rámutatott a magyar gazdaság sérülékenységére és a prudens gazdaságpolitika fontosságára. Az azóta eltelt időszakban jelentős változások történtek a gazdaságpolitikában, például az államadósság csökkentése, a devizahitelek kivezetése és a hazai tulajdonú bankrendszer erősítése terén.