Az ókori Athén társadalmi berendezkedése rendkívül összetett volt, amely a Kr. e. 5. században, a demokrácia virágkorában érte el legkiforrottabb formáját. A társadalmi struktúra alapvetően három fő csoportra oszlott: a szabad polgárokra, a betelepültekre (metoikoszok) és a rabszolgákra. Ez a hármas tagozódás meghatározta az egyének jogait, kötelezettségeit és lehetőségeit az athéni államban.
Szabad polgárok (politészek)
A társadalmi piramis csúcsán a szabad polgárok álltak, akik teljes körű politikai és polgárjogokkal rendelkeztek. Athéni polgárnak számított az a férfi, akinek mindkét szülője athéni polgár volt. A polgárjog megszerzése Periklész 451/450-es törvénye után még szigorúbbá vált. A polgárok voltak az egyedüli földtulajdonosok, csak ők vehettek részt a népgyűlésen (ekklészia), és csak ők viselhettek állami tisztségeket.
A polgárokon belül további vagyoni alapú rétegződés figyelhető meg, amelyet Szolón reformjai alakítottak ki:
- Pentakosziomedimnoszok (500 mérősök) – a leggazdagabb réteg
- Hippeszek (lovagok) – 300-500 mérő közötti jövedelemmel rendelkezők
- Zeugitészek (igások) – 200-300 mérő közötti jövedelemmel bírók
- Thészek (napszámosok) – 200 mérő alatti jövedelműek
Metoikoszok (betelepültek)
A metoikoszok olyan szabad emberek voltak, akik más poliszokból települtek át Athénba. Bár gazdaságilag jelentős szerepet játszottak – főként kézművességgel, kereskedelemmel foglalkoztak -, politikai jogokkal nem rendelkeztek. Kötelesek voltak adót fizetni (metoikion), és egy athéni polgár védnöksége (prosztátész) alatt álltak. Katonai szolgálatot teljesíthettek, és részt vehettek bizonyos vallási ünnepeken, de földtulajdont nem szerezhettek.
Rabszolgák
A társadalmi hierarchia legalján helyezkedtek el a rabszolgák, akik személyi szabadsággal nem rendelkeztek, tulajdonnak számítottak. Származhattak hadifoglyokból, adósrabszolgákból (bár ezt Szolón reformjai megszüntették Athénban), vagy rabszolgakereskedelem útján kerülhettek Athénba. A rabszolgák különböző területeken dolgoztak:
- Házi rabszolgák – háztartási munkát végeztek
- Állami rabszolgák – középületekben, bányákban dolgoztak
- Képzett rabszolgák – például írnokként, tanítóként tevékenykedtek
Fontos megemlíteni, hogy az athéni rabszolgák helyzete általában kedvezőbb volt, mint más ókori társadalmakban. Bizonyos védelmet élveztek a túlzott bántalmazással szemben, és lehetőségük volt a felszabadulásra is.
Nők helyzete
Külön figyelmet érdemel a nők helyzete az athéni társadalomban. A polgárnők, bár szabad születésűek voltak, nem rendelkeztek politikai jogokkal. Életük nagy részét az otthon falai között töltötték, fő feladatuk a háztartás vezetése és a gyermeknevelés volt. Jogi szempontból mindig egy férfi (apa, férj vagy legközelebbi férfi rokon) gyámsága alatt álltak.
Társadalmi mobilitás
Az athéni társadalomban a mobilitás korlátozott volt. A polgárjogot születéssel lehetett megszerezni, kivételes esetekben a népgyűlés szavazhatott meg polgárjogot kiemelkedő szolgálatokért. A metoikoszok általában nem válhattak polgárrá, de gazdasági tevékenységük révén jelentős vagyonra tehettek szert. A rabszolgák felszabadulásuk után a metoikoszok közé kerülhettek.
Az athéni társadalom rétegződése alapvetően meghatározta a polisz működését és a demokrácia jellegét. A teljes jogú polgárok viszonylag szűk köre irányította az államot, miközben a lakosság jelentős része – nők, metoikoszok, rabszolgák – ki volt zárva a politikai döntéshozatalból. Ez a rendszer mégis lehetővé tette az ókori világ egyik legfejlettebb államszervezetének és kultúrájának kialakulását.