Az ókori Kelet civilizációi az emberiség első nagy kultúráinak bölcsőjét jelentették, ahol az írás, a városiasodás, a szervezett államok és a fejlett mezőgazdaság először jelent meg. Ez a történelmi korszak körülbelül Kr. e. 3000-től Kr. e. 500-ig tartott, és olyan jelentős területeket foglalt magába, mint Mezopotámia, Egyiptom, a Levante, Anatólia, valamint az Indus-völgy civilizációja.
A mezőgazdaság fejlődése kulcsfontosságú szerepet játszott ezeknek a civilizációknak a kialakulásában. A nagy folyamvölgyekben – különösen a Tigris és Eufrátesz, valamint a Nílus mentén – az öntözéses földművelés lehetővé tette a népesség jelentős növekedését és az első városok kialakulását. Az öntözőrendszerek működtetése és karbantartása már önmagában is szükségessé tette a társadalom szervezettségét és a központi irányítást.
Mezopotámiában, amit gyakran „a civilizáció bölcsőjének” is neveznek, a sumérok voltak az első városi civilizáció megteremtői. Olyan jelentős városállamokat hoztak létre, mint Ur, Uruk és Lagas. A sumérok nevéhez fűződik az ékírás feltalálása is, amely eredetileg gazdasági feljegyzések készítésére szolgált, később azonban vallási szövegek, irodalmi alkotások és törvények lejegyzésére is használták. A híres Gilgames-eposz, az első ismert irodalmi alkotás is ebből a kultúrkörből származik.
Az ókori Egyiptom különleges helyet foglal el az ókori Kelet civilizációi között. A Nílus rendszeres áradásai biztosították a termékeny talajt, ami lehetővé tette a stabil mezőgazdasági termelést. Az egyiptomi társadalom erősen hierarchikus volt, élén az istenként tisztelt fáraóval. A piramisok építése nemcsak műszaki tudásukról, hanem fejlett matematikai és csillagászati ismereteikről is tanúskodik. Az egyiptomiak hieroglif írása, művészetük és vallásuk máig lenyűgözi az emberiséget.
Az ókori Kelet civilizációinak társadalmi szerkezete általában hasonló vonásokat mutatott. A társadalom élén az uralkodó állt, akit gyakran isteni eredetűnek tartottak. Az uralkodó után következett a papi réteg, amely nemcsak vallási, hanem gyakran adminisztratív és tudományos feladatokat is ellátott. A hivatalnokok és írnokok rétege szintén fontos szerepet játszott, különösen a gazdaság irányításában és az adók beszedésében. A társadalom legnagyobb részét a földművesek és kézművesek alkották, míg a hierarchia alján a rabszolgák helyezkedtek el.
A vallás központi szerepet játszott ezekben a civilizációkban. A templomok nemcsak vallási központok voltak, hanem gyakran gazdasági és kulturális centrumokként is működtek. A politeista vallási rendszerekben az istenek gyakran természeti jelenségeket személyesítettek meg, és szoros kapcsolatban álltak a mezőgazdasági ciklusokkal. Az uralkodók legitimációjukat is gyakran vallási alapon nyerték el.
A gazdasági élet alapját a mezőgazdaság jelentette, de a kézművesség és a kereskedelem is jelentős szerepet játszott. Az ókori Kelet civilizációi között élénk kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki, ami elősegítette a kulturális csere folyamatát is. A bronz előállításához szükséges réz és ón beszerzése például kiterjedt kereskedelmi hálózatok kialakulását eredményezte.
A tudományos és technikai fejlődés terén is jelentős eredményeket értek el ezek a civilizációk. A matematika, a csillagászat, az orvostudomány és az építészet területén olyan ismereteket halmoztak fel, amelyek évezredekig meghatározóak maradtak. A 60-as számrendszer használata, amit a babiloniaiaknak köszönhetünk, még ma is jelen van időszámításunkban.
Az ókori Kelet civilizációinak öröksége máig él kultúránkban. Az írás feltalálása, a városiasodás kezdetei, az első törvénykönyvek (például Hammurapi törvényei), a monumentális építészet mind olyan vívmányok, amelyek alapvetően befolyásolták az emberi civilizáció további fejlődését. Az itt kialakult vallási elképzelések, művészeti formák és tudományos ismeretek később jelentős hatást gyakoroltak az antik görög és római kultúrára, rajtuk keresztül pedig az európai civilizációra is.