Az Erdélyi Fejedelemség virágkora Bethlen Gábor és I. Rákóczi György uralkodásának időszakára tehető. Ez a periódus Erdély történelmének egyik legsikeresebb korszaka volt, amikor a fejedelemség mind gazdaságilag, mind kulturálisan jelentős fejlődésen ment keresztül, és a nemzetközi politikában is meghatározó szereplővé vált.
Bethlen Gábor uralkodása (1613-1629)
Bethlen Gábor fejedelemmé választása után azonnal hozzálátott az ország újjászervezéséhez. Uralkodása alatt Erdély jelentős gazdasági és kulturális fejlődésen ment keresztül. A fejedelem legfontosabb intézkedései közé tartozott az államháztartás rendbetétele, a külkereskedelem fejlesztése és a művelődés támogatása.
Gazdaságpolitikájának főbb elemei:
- Állami monopóliumok bevezetése (só, arany, ezüst, méz, szarvasmarha, ló)
- Merkantilista gazdaságpolitika folytatása
- Céhek támogatása
- Külkereskedelmi kapcsolatok bővítése
- Pénzügyi reformok végrehajtása
Bethlen Gábor különös figyelmet fordított a kultúra és oktatás fejlesztésére. Gyulafehérváron fejedelmi akadémiát alapított, ahová neves külföldi professzorokat hívott meg. Támogatta a diákok külföldi tanulmányait, és jelentős könyvtárat hozott létre. A református egyház támogatása mellett más felekezetek működését is engedélyezte, megvalósítva a vallási türelem politikáját.
Külpolitikájában a Habsburg-ellenes erőkkel való együttműködésre törekedett. Három alkalommal is hadjáratot vezetett a királyi Magyarország területére (1619-1621, 1623-1624, 1626), és részt vett a harmincéves háborúban a protestáns oldalon. A nikolsburgi békében (1621) jelentős területi nyereségeket ért el, és biztosította Erdély függetlenségét.
I. Rákóczi György uralkodása (1630-1648)
Bethlen Gábor halála után I. Rákóczi György folytatta elődje sikeres politikáját. Uralkodása alatt Erdély továbbra is a béke és a gazdasági fejlődés időszakát élte. Rákóczi különös figyelmet fordított a református egyház és az oktatás támogatására.
Főbb intézkedései és eredményei:
- A sárospataki kollégium fejlesztése
- Nyomdák alapítása és támogatása
- Gazdasági stabilitás megőrzése
- Bethlen gazdaságpolitikájának folytatása
- A fejedelmi hatalom további erősítése
Külpolitikájában óvatosabb volt elődjénél, de 1644-ben ő is bekapcsolódott a harmincéves háborúba a svédek oldalán. A linzi békében (1645) újabb területeket szerzett Erdélynek, és biztosította a protestánsok vallásszabadságát a királyi Magyarországon is.
Az Erdélyi Fejedelemség nemzetközi helyzete és jelentősége
A virágkor időszakában Erdély jelentős nemzetközi tekintélyre tett szert. A fejedelemség sikeresen egyensúlyozott a Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom között, megőrizve viszonylagos függetlenségét. A harmincéves háborúban való részvétel révén Erdély európai jelentőségű hatalommá vált.
A korszak kulturális jelentősége:
- A magyar nyelvű irodalom és tudományosság fejlődése
- Jelentős építkezések, a reneszánsz kultúra virágzása
- Az oktatási intézményrendszer fejlődése
- A könyvnyomtatás fellendülése
- A református egyház megerősödése
A virágkor végét II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjárata (1657) jelentette, amely súlyos török megtorlást vont maga után. Az 1657-1662 közötti időszakban Erdély elvesztette korábbi jelentőségét és stabilitását, ami a fejedelemség hanyatlásának kezdetét jelentette.
Az Erdélyi Fejedelemség virágkora nemcsak a gazdasági és kulturális fejlődés időszaka volt, hanem a magyar államiság és függetlenség eszméjének továbbélését is biztosította a török hódoltság korában. A korszak uralkodói által követett toleráns vallás- és nemzetiségpolitika, valamint a sikeres gazdaságpolitika példaértékű volt a korban, és tanulságul szolgálhat a későbbi korok számára is.