Az első világháború (1914-1918) alapvetően megváltoztatta a hadviselés természetét, és olyan új technológiai és taktikai megoldásokat hozott, amelyek mindmáig hatással vannak a modern hadviselésre. A 19. század végén és a 20. század elején bekövetkezett ipari forradalom vívmányai lehetővé tették olyan fegyverek és harcászati módszerek kifejlesztését, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak.
Állóháború és lövészárokrendszer
Az első világháború talán legjellemzőbb újítása a lövészárokrendszer kialakulása volt. A nyugati fronton 1914 végére megszűnt a mozgóháború, és egy több mint 700 kilométer hosszú lövészárokrendszer alakult ki az Északi-tengertől a svájci határig. A lövészárkok komplex rendszere általában három fő vonalból állt: első vonal (tűzvonal), második vonal (támogató állások) és harmadik vonal (tartalék állások). Ezeket összekötő árkokkal kapcsolták össze, amelyek lehetővé tették a csapatok és az utánpótlás biztonságos mozgását.
A lövészárokharc új taktikai elemeket hozott a hadviselésbe. A katonáknak meg kellett tanulniuk az árokrendszerben való túlélést, a folyamatos tüzérségi tűz elviselését, és az olyan veszélyekkel való megküzdést, mint a sár, a patkányok, és a különböző betegségek. Az állóháború során alakult ki a „senki földje” fogalma is, amely a szembenálló felek árkai között húzódó, halálosan veszélyes terület volt.
Új fegyvernemek és technológiák
Az első világháború során számos új fegyver jelent meg vagy került először tömeges alkalmazásra:
- Géppuskák: A géppuskák tömeges alkalmazása forradalmasította a hadviselést. A Maxim-féle géppuska percenként akár 600 lövést is leadhatott, ami hatalmas veszteségeket okozott a támadó gyalogságnak.
- Harci gázok: 1915-ben a németek először vetettek be klórgázt Ypres-nél. Később megjelent a mustárgáz és a foszgén is. A vegyi fegyverek alkalmazása új védekezési módszereket tett szükségessé, mint például a gázálarcok használata.
- Tankok: 1916-ban a Somme-i csatában vetették be először a britek a tankokat. Bár kezdetben még megbízhatatlanok voltak, a háború végére már jelentős szerepet játszottak a hadműveletekben.
- Repülőgépek: A légi hadviselés teljesen új dimenzióját nyitotta meg a háborúnak. Kezdetben csak felderítésre használták őket, később már bombázásra és légi harcra is.
Tengeralattjárók és a tengeri hadviselés
A tengeralattjárók forradalmasították a tengeri hadviselést. A németek korlátlan tengeralattjáró-háborúja 1917-től súlyos veszteségeket okozott az antant kereskedelmi flottájának. A tengeralattjárók elleni védekezés új módszereket követelt meg, mint például a konvojrendszer bevezetése és a mélységi bombák alkalmazása.
Tüzérség és közvetett tüzelés
A tüzérség szerepe jelentősen megnőtt a háború során. Az új tüzérségi technikák, mint például a pergőtűz és a közvetett tüzelés (amikor a tüzérek nem látják közvetlenül a célpontot) hatalmas pusztítást okoztak. A tüzérségi előkészítés a támadások elengedhetetlen részévé vált, bár gyakran az ellenség figyelmét is felhívta a közelgő rohamra.
Logisztika és hátországi mozgósítás
Az első világháború a „totális háború” első példája volt, ahol nem csak a hadseregek, hanem az egész társadalom mozgósításra került. A modern hadviselés hatalmas logisztikai kihívásokat jelentett: milliókat kellett élelmezni, felszerelni, és folyamatosan ellátni lőszerrel és egyéb szükségletekkel. A vasúthálózat stratégiai jelentőségűvé vált, és a gépjárművek tömeges alkalmazása is ekkor kezdődött a hadseregekben.
Következmények és tanulságok
Az első világháború új hadviselési módjai alapvetően megváltoztatták a hadviselés természetét. A háború után a katonai teoretikusok levonták a tanulságokat, és olyan új doktrínákat dolgoztak ki, amelyek igyekeztek elkerülni az állóháború kialakulását. A villámháborús stratégia, a páncélos hadviselés elmélete mind az első világháború tapasztalataiból született.
A háború technikai újításai közül sok még ma is használatban van, természetesen továbbfejlesztett formában. A modern hadseregek felszerelésében és taktikáiban még mindig felfedezhetők az első világháborús eredetek. A vegyi fegyverek használatának tilalma pedig az első olyan nemzetközi egyezmények egyike volt, amely konkrét fegyvertípus betiltását célozta.