Az ipari forradalom egyik legjelentősebb társadalmi következménye a munkásosztály (proletariátus) kialakulása volt, amely alapvetően megváltoztatta Európa és később az egész világ társadalmi szerkezetét. A folyamat a 18. század végén kezdődött Angliában, majd fokozatosan terjedt át a kontinentális Európára és más kontinensekre.
A munkásosztály kialakulásának előzményei és okai
A munkásosztály létrejöttének alapvető feltétele az ipari forradalom volt, amely gyökeresen átalakította a termelési módot. A kézműves műhelyeket felváltották a gyárak, a manufaktúrákat pedig a gépesített nagyüzemi termelés. Ez a folyamat először a textiliparban jelentkezett, ahol a fonó- és szövőgépek megjelenése forradalmasította a termelést.
A mezőgazdaságban végbemenő változások, különösen az angliai bekerítések (enclosure) következtében tömegek vesztették el megélhetésüket és kényszerültek arra, hogy a városokba költözzenek és gyári munkásként dolgozzanak. Ez a folyamat az eredeti tőkefelhalmozás része volt, amely során a parasztokat megfosztották termelőeszközeiktől, és bérmunkássá váltak.
A munkásosztály életkörülményei
A korai munkásosztály életkörülményei rendkívül nehezek voltak. A munkások gyakran napi 14-16 órát dolgoztak, beleértve a gyerekeket és nőket is. A munkakörülmények egészségtelenek és veszélyesek voltak, a balesetek gyakoriak voltak. A munkások zsúfolt, egészségtelen nyomornegyedekben éltek, ahol gyakoriak voltak a járványok.
A bérek általában olyan alacsonyak voltak, hogy éppen csak a létfenntartásra voltak elegendőek. A munkások teljesen kiszolgáltatottak voltak munkaadóiknak, hiszen nem voltak szakszervezetek, munkajogi szabályozás vagy szociális védőháló.
A munkásmozgalom kialakulása
A rossz életkörülmények és a kizsákmányolás ellen a munkások különböző módon próbáltak fellépni. Kezdetben spontán megmozdulások jellemezték a munkások ellenállását, mint például a gépromboló (luddita) mozgalom. Később megjelentek a szervezett munkásmozgalmak:
- Szakszervezeti mozgalom: A munkások érdekvédelmi szervezetei, amelyek jobb munkakörülményekért és magasabb bérekért harcoltak
- Chartista mozgalom: Az első szervezett politikai munkásmozgalom, amely általános választójogot és politikai reformokat követelt
- Szocialista és kommunista mozgalmak: Ideológiai alapon szerveződő mozgalmak, amelyek a kapitalista rendszer megdöntését tűzték ki célul
A munkásosztály társadalmi és kulturális sajátosságai
A munkásosztály sajátos kultúrát és életmódot alakított ki. A munkások között erős volt a szolidaritás érzése, ami a közös élményekből és küzdelmekből táplálkozott. Kialakultak a munkásnegyedek, ahol sajátos közösségi élet fejlődött ki. A munkások gyermekei gyakran már fiatalon munkába álltak, így az oktatásból is kimaradtak.
A munkásosztály politikai öntudatra ébredése hosszú folyamat volt. Marx és Engels munkássága nagy hatással volt erre a folyamatra, különösen a Kommunista kiáltvány megjelenése után. A munkásosztály politikai szerveződése vezetett a szociáldemokrata és kommunista pártok megalakulásához.
Reformok és változások
A 19. század második felében fokozatosan javulni kezdtek a munkások életkörülményei. Ebben szerepet játszottak:
- A gyári törvények bevezetése, amelyek szabályozták a munkaidőt és tiltották a gyermekmunkát
- A szakszervezetek legalizálása és megerősödése
- A szociális törvényhozás kezdetei (betegbiztosítás, balesetbiztosítás)
- Az általános választójog fokozatos bevezetése
A munkásosztály kialakulása és fejlődése alapvetően meghatározta a modern társadalmak szerkezetét. A munkásmozgalom eredményei, mint például a 8 órás munkanap, a fizetett szabadság, a társadalombiztosítás ma már általánosan elfogadott vívmányok. A munkásosztály története így szerves része az emberi jogokért és a társadalmi igazságosságért folytatott küzdelemnek.
A 20. században a munkásosztály helyzete és szerepe jelentősen megváltozott. A szolgáltatási szektor növekedésével, az automatizálással és a globalizációval a klasszikus ipari munkásság létszáma csökkent, ugyanakkor új típusú munkavállalói csoportok jelentek meg. A munkásosztály fogalma így ma már összetettebb és differenciáltabb, mint a 19. században volt.