Az Árpád-kori művészet a magyar művészettörténet egyik legjelentősebb és legmeghatározóbb korszaka, amely a keresztény magyar állam megalapításától az Árpád-ház kihalásáig (1301) tartott. Ez az időszak a román stílus magyarországi virágkora, amikor a nyugat-európai művészeti hatások egyedi módon keveredtek a helyi hagyományokkal és a bizánci befolyással.
Építészet
Az Árpád-kori építészet legfontosabb alkotásai a templomok és kolostorok voltak. Szent István király elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy templomot, így az egész országban megindult az egyházi építkezések hulláma. A korszak első felében még főként fából készültek a templomok, később azonban fokozatosan áttértek a kőépítészetre.
A legkorábbi fennmaradt templomok közé tartozik a feldebrői altemplom, amely még erős bizánci hatásokat mutat. A XI. század végére azonban már egyértelműen a nyugati román stílus vált uralkodóvá. Ennek kiváló példája a jáki templom, amely a magyar román kori építészet csúcsteljesítménye. A templom nyugati homlokzatának bélletes kapuzata, gazdag szobordíszítése és harmonikus arányai a kor építészetének minden szépségét magában hordozza.
Szobrászat és kőfaragás
Az Árpád-kori szobrászat szorosan kapcsolódott az építészethez. A templomok kapuzatait, oszlopfőit és falfelületeit díszítő domborművek és szobrok a kor legfontosabb szobrászati alkotásai. A pécsi székesegyház altemplomának lejáratát díszítő domborművek különösen jelentősek, amelyek bibliai jeleneteket ábrázolnak rendkívül kifejező, drámai módon.
A kőfaragás művészete is magas szintre jutott ebben az időszakban. Az oszlopfők növényi ornamentikája, a szalagfonatos díszítések és az állatalakos ábrázolások a román stílus jellegzetes motívumkincséhez tartoznak. Kiemelkedő példa erre a gyulafehérvári székesegyház számos részlete.
Festészet és díszítőművészet
A korszak festészete főként freskókban maradt fenn. A falképek általában bibliai jeleneteket, szentek életét ábrázolják, de találunk köztük világi témájú ábrázolásokat is. A feldebrői templom freskói, valamint a hidegségi templom falfestményei kiváló példái ennek a művészeti ágnak.
A díszítőművészet területén kiemelkedő jelentőségűek voltak a királyi műhelyek által készített ötvösmunkák. A magyar koronázási jelvények közül a Szent Korona alsó része ebből a korból származik, és a bizánci ötvösművészet remeke. A korszak jelentős ötvösművészeti alkotása még a III. Béla király sírjában talált uralkodói jelvények együttese.
Könyvművészet
Az Árpád-korban virágzott a könyvművészet is. A kolostori scriptoriumokban készült kódexek közül kiemelkedik a Pray-kódex, amely nemcsak művészettörténeti, hanem nyelvtörténeti szempontból is rendkívül jelentős, hiszen ebben található a Halotti beszéd és könyörgés, első összefüggő magyar nyelvű szövegemlékünk.
A korszak művészetének jellemzői
- Erős egyházi befolyás és vallásos tematika
- Nyugati (román) és keleti (bizánci) hatások egyedi ötvözése
- Monumentális építészet előtérbe kerülése
- Szimbolikus ábrázolásmód
- Geometrikus formák és növényi ornamentika használata
- A művészet szoros kapcsolata a királyi hatalommal
Az Árpád-kori művészet jelentősége abban áll, hogy ekkor alakultak ki a magyar művészet sajátos vonásai, ekkor jöttek létre azok az alkotások, amelyek évszázadokon át mintául szolgáltak a későbbi korok művészei számára. A korszak művészete szerves részévé vált az európai román kori művészetnek, ugyanakkor megőrizte egyedi, csak a magyar művészetre jellemző vonásait is.
A korszak végére, a XIII. század második felében már megjelentek a gótika első jelei is, különösen az építészetben. Ez a stílusváltás azonban már egy új korszak kezdetét jelzi a magyar művészet történetében. Az Árpád-kori művészet öröksége azonban máig meghatározó jelentőségű, számos alkotása a világörökség részét képezi, és a magyar kulturális identitás fontos elemévé vált.