A marxizmus a 19. század egyik legmeghatározóbb eszmerendszere, amely Karl Marx és Friedrich Engels munkásságához köthető. Ez az átfogó filozófiai, közgazdasági és politikai elmélet alapjaiban változtatta meg a modern társadalomtudományi gondolkodást, és máig ható befolyással bír a politikai mozgalmakra és társadalomelméletre.
A marxizmus filozófiai alapjai
A marxizmus filozófiai alapját a dialektikus materializmus képezi. Ez a hegeli dialektika „talpra állítása”, ahol Marx az idealista megközelítést materialista alapokra helyezte. A dialektikus materializmus szerint a világ anyagi természetű, és a társadalmi változások az ellentétek harcából születnek. Marx szerint nem a tudat határozza meg a létet, hanem a társadalmi lét határozza meg a tudatot. Ez az alapvető filozófiai tétel végigvonul az egész marxista gondolkodáson.
A történelmi materializmus a marxizmus történelemfilozófiai megközelítése, amely szerint a társadalom fejlődését az anyagi-gazdasági viszonyok, a termelőerők és termelési viszonyok határozzák meg. Marx szerint a történelem osztályharcok története, ahol az egymással szembenálló osztályok küzdelme viszi előre a fejlődést.
Gazdasági elméletek
A marxista közgazdaságtan központi eleme az értéktöbblet-elmélet. Marx szerint a kapitalizmusban a munkás által megtermelt érték és a munkabér közötti különbség adja az értéktöbbletet, amit a tőkés kisajátít. Ez vezet a munkásosztály kizsákmányolásához és elidegenedéséhez.
Az elidegenedés elmélete szerint a kapitalista termelési módban a munkás elidegenedik:
- a munka termékétől (amit nem birtokol)
- a munkatevékenységtől (ami kényszerré válik)
- saját emberi lényegétől
- más emberektől (verseny és individualizmus miatt)
Társadalmi és politikai nézetek
Marx társadalomelméletének központi eleme az osztályharc koncepciója. A társadalom két alapvető osztályra oszlik: a termelőeszközöket birtokló tőkésekre (burzsoázia) és a munkaerejüket áruba bocsátó proletariátusra. Ez az antagonisztikus ellentét csak forradalmi úton oldható fel.
A proletárforradalom elmélete szerint a munkásosztály történelmi küldetése a kapitalizmus megdöntése és a szocialista társadalom megteremtése. A forradalom után átmeneti időszakként a proletariátus diktatúrája következik, majd végül létrejön az osztály nélküli kommunista társadalom.
A kommunizmus, mint végcél olyan társadalmat jelent, ahol:
- megszűnik a magántulajdon
- megszűnnek az osztályok
- mindenki képességei szerint dolgozik és szükségletei szerint részesül a javakból
- az állam elhal
A marxizmus hatása és öröksége
A marxizmus hatása felbecsülhetetlen a modern társadalomtudományokra. Bár eredeti formájában kevesen vallják, számos eleme beépült a kritikai társadalomelméletekbe, a szociológiába és a közgazdaságtanba. A marxista elemzési módszerek (például az osztályszempontú megközelítés) ma is használatosak a társadalomtudományokban.
A 20. században a marxizmus különböző irányzatai alakultak ki:
- Leninizmus – a marxizmus orosz forradalmi értelmezése
- Nyugati marxizmus – filozófiai-kulturális megközelítés
- Frankfurti Iskola – kritikai társadalomelmélet
- Neo-marxizmus – modern társadalomkritikai irányzatok
A marxizmus kritikája főként a következő pontokra irányul:
- A történelmi determinizmus túlhangsúlyozása
- Az osztályharc kizárólagossá tétele
- A gazdasági tényezők túlértékelése
- A kommunista társadalom megvalósíthatóságának kérdése
Összességében a marxizmus olyan átfogó elméleti rendszer, amely a társadalom működésének minden aspektusát igyekszik magyarázni. Bár eredeti formájában ma már kevesen fogadják el, elemzési módszerei és társadalomkritikai megközelítése továbbra is jelentős hatással van a modern társadalomtudományi gondolkodásra. Az érettségin fontos kiemelni a marxizmus filozófiai alapjait, gazdasági elméleteit és társadalmi-politikai nézeteit, valamint hatását a modern gondolkodásra.