II. József, akit a történelem „kalapos király” néven is ismer (mivel nem koronáztatta meg magát a Szent Koronával), Mária Terézia elsőszülött fia volt, aki 1780-1790 között uralkodott. Uralkodása a felvilágosult abszolutizmus egyik legjelentősebb időszaka volt a Habsburg Birodalomban. Intézkedéseit a racionalitás, a hatékonyság és az állam modernizálásának szándéka vezérelte, azonban gyakran szembekerült a magyar nemesség és az egyház érdekeivel.
Államigazgatási és közigazgatási reformok
II. József egyik legfontosabb célkitűzése az egységes, központosított birodalom megteremtése volt. Ennek érdekében 1784-ben a német nyelvet tette meg hivatalos nyelvvé, ami jelentős ellenállást váltott ki a magyar nemesség körében. Az országot 10 kerületre osztotta, megszüntetve a vármegyerendszert, és királyi biztosokat nevezett ki az egyes kerületek élére. A közigazgatás modernizálása során bevezette a népszámlálást (1784-87), valamint a telkek felmérését és számozását, ami a későbbi adózás alapjául szolgált.
Egyházi reformok és a vallási türelem
1781-ben kiadta a Türelmi Rendeletet, amely biztosította a protestánsok és az ortodoxok vallásgyakorlási jogait. A rendelet értelmében templomokat építhettek (bár torony és utcai bejárat nélkül), hivatalokat vállalhattak, és nem kellett katolikus szertartásokon részt venniük. Ugyanebben az évben feloszlatta a szemlélődő szerzetesrendeket, vagyonukat államosította és vallásalapba helyezte. Az egyházi reformok során korlátozta a pápa befolyását, és az egyházat állami felügyelet alá helyezte.
Jobbágyrendeletek és társadalmi reformok
1785-ben kiadta jobbágyrendeletét, amely eltörölte a röghöz kötést, biztosította a jobbágyok szabad költözködési jogát, valamint lehetővé tette számukra a tanulást és a szabad pályaválasztást. A jobbágyok földesúri szolgáltatásait szabályozta, és védelmet nyújtott számukra a földesúri önkénnyel szemben. Bevezette az állami oktatási rendszert, és támogatta a népoktatás fejlesztését.
Gazdasági intézkedések
- Egységes vámrendszer bevezetése a birodalmon belül
- Új adózási rendszer kidolgozása (földmérés, népszámlálás alapján)
- Iparfejlesztés támogatása
- Kereskedelmi kapcsolatok bővítése
- Infrastruktúra fejlesztése (utak, hidak építése)
II. József reformjai jelentős ellenállásba ütköztek, különösen a magyar nemesség részéről. A nemesség privilégiumainak csorbítása, a német nyelv bevezetése és az egyház befolyásának korlátozása széles körű elégedetlenséget váltott ki. 1790-ben, halála előtt – a „kalapos király” visszavonta rendeletei többségét (kivéve a Türelmi Rendeletet és a jobbágyrendeletet), ami a „tollvonás” néven vált ismertté a történelemben.
II. József reformjainak értékelése és következményei
Bár II. József reformjai végül nagyrészt kudarcot vallottak, hosszú távú hatásuk jelentős volt. A vallási türelem eszméje, a jobbágyok helyzetének javítása és az állam modernizációjának szándéka olyan progresszív gondolatok voltak, amelyek a későbbi reformkorban újra felmerültek. Intézkedései rámutattak a feudális rendszer korszerűtlenségére és a modernizáció szükségességére.
A felvilágosult abszolutizmus paradoxona II. József uralkodásában mutatkozott meg leginkább: miközben a társadalmi haladást és az állam modernizációját célozta, ezt felülről, abszolutisztikus eszközökkel próbálta megvalósítani, figyelmen kívül hagyva a helyi sajátosságokat és hagyományokat. Ez vezetett végül reformjai bukásához, ugyanakkor előkészítette a talajt a 19. századi modernizációs törekvésekhez.
Érettségi szempontból fontos következtetések
Az érettségin különösen fontos kiemelni II. József reformjainak felvilágosult jellegét, a modernizációs törekvések és az abszolutisztikus módszerek közötti ellentmondást, valamint a reformok társadalmi-politikai hatásait. Érdemes hangsúlyozni, hogy bár intézkedéseinek többsége végül visszavonásra került, eszméi és törekvései jelentősen befolyásolták a későbbi magyar reformkor gondolkodóit és politikusait.
A téma kifejtésekor fontos a kronologikus megközelítés, valamint az ok-okozati összefüggések feltárása. Külön figyelmet érdemel a Türelmi Rendelet és a jobbágyrendelet, mint a korszak két legjelentősebb és legmaradandóbb hatású intézkedése. A reformok bukásának elemzésekor pedig érdemes kitérni mind a külső körülményekre (török háború, belga felkelés), mind a belső ellenállásra (nemesség, egyház szerepe).