Az 1917-es orosz forradalom és Lenin szerepe a világtörténelem egyik legmeghatározóbb eseménysorozata volt, amely nemcsak Oroszország, hanem az egész világ történelmét alapjaiban változtatta meg. A forradalom előzményei, lefolyása és következményei komplex történelmi folyamatot alkotnak, amelyben Vladimir Iljics Lenin személye és ideológiája központi szerepet játszott.
Történelmi előzmények és társadalmi feszültségek
Az orosz társadalom a 20. század elejére súlyos válságba került. II. Miklós cár uralkodása alatt az ország továbbra is feudális jellegű maradt, miközben Európa többi része már jelentős modernizáción ment keresztül. A társadalmi problémák között kiemelkedő volt a parasztság nyomora, a munkások rossz életkörülményei, valamint az első világháború okozta veszteségek és nélkülözések. Az 1905-ös „véres vasárnap” eseményei már előrevetítették a későbbi forradalmi hangulatot.
A bolsevik párt, Lenin vezetésével, már az 1905-ös forradalom idején is aktív szerepet játszott, de ekkor még nem tudták megragadni a hatalmat. Lenin száműzetésben töltött évei alatt kidolgozta forradalmi elméletét, amely Marx tanainak orosz viszonyokra való alkalmazását jelentette. Központi gondolata volt, hogy a forradalmat egy jól szervezett, hivatásos forradalmárokból álló párt vezetheti sikerre.
Az 1917-es év forradalmai
1917 februárjában spontán tüntetések és sztrájkok robbantak ki Petrográdban, amelyek hamarosan forradalommá szélesedtek. A februári forradalom megdöntötte a cári rendszert, és létrejött az Ideiglenes Kormány Kerenszkij vezetésével. Ezzel párhuzamosan megalakult a petrográdi szovjet is, létrehozva a kettős hatalom időszakát.
Lenin, aki ekkor Svájcban tartózkodott, a német kormány segítségével tért vissza Oroszországba. Megérkezése után kiadta híres Áprilisi téziseit, amelyben megfogalmazta a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszót, és követelte a háborúból való azonnali kilépést, valamint a földosztást.
Az októberi forradalom és következményei
A bolsevikok 1917. október 25-én (november 7-én) végrehajtották a forradalmat, elfoglalták a Téli Palotát, és megdöntötték az Ideiglenes Kormányt. Lenin vezetésével megalakult a Népbiztosok Tanácsa, amely azonnal hozzálátott a szovjet rendszer kiépítéséhez. A legfontosabb intézkedések között szerepelt:
- A földről szóló dekrétum – a földbirtokok államosítása és szétosztása
- A békéről szóló dekrétum – kilépés az első világháborúból
- A bankok államosítása
- A munkásellenőrzés bevezetése a gyárakban
- Az egyház és az állam szétválasztása
A forradalom győzelme után polgárháború robbant ki, amely 1918-1922 között zajlott. A bolsevikok a Vörös Hadsereg megszervezésével, Trockij vezetésével végül győzelmet arattak a fehérek felett. A polgárháború időszakában vezették be a „hadikommunizmus” rendszerét, amely teljes államosítást és központosítást jelentett.
Lenin politikai öröksége
Lenin 1922-ben súlyosan megbetegedett, és 1924-ben bekövetkezett haláláig már nem tudott aktívan részt venni a politikában. Utolsó éveiben még bevezette az Új Gazdaságpolitikát (NEP), amely bizonyos mértékű piaci mechanizmusokat engedélyezett a gazdaságban. Lenin öröksége meghatározó volt a Szovjetunió későbbi története szempontjából:
- Egypártrendszer kiépítése és a demokratikus intézmények felszámolása
- Központosított államhatalom létrehozása
- Az állami terror intézményesítése (Cseka létrehozása)
- A szocialista tervgazdaság alapjainak lerakása
- A Kommunista Internacionálé megszervezése
Lenin halála után hatalmi harc bontakozott ki a párton belül, amelyből végül Sztálin került ki győztesen. A lenini örökség értelmezése körüli viták a mai napig tartanak, de vitathatatlan, hogy az általa létrehozott rendszer évtizedekre meghatározta nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész világ történelmét.
Nemzetközi hatások és következmények
Az orosz forradalom és Lenin tevékenysége globális következményekkel járt. A kommunista mozgalom világszerte megerősödött, és a 20. század során számos országban került hatalomra Lenin tanait követő párt. A Szovjetunió létrejötte és megerősödése alapvetően megváltoztatta a nemzetközi erőviszonyokat, és végül a hidegháború kialakulásához vezetett.
A lenini forradalom és államszervezés modellje mintául szolgált más országok kommunista mozgalmai számára is. A demokratikus centralizmus elve, a pártállami rendszer és a tervgazdaság bevezetése számos országban követőkre talált. Lenin elméleti munkássága, különösen az imperializmusról és az állam szerepéről alkotott nézetei, jelentősen befolyásolták a 20. század politikai gondolkodását.