Andrássy Gyula gróf, az Osztrák-Magyar Monarchia első közös külügyminisztere (1871-1879) és magyar miniszterelnök (1867-1871) külpolitikája meghatározó jelentőségű volt a dualizmus kori Magyarország és a Monarchia számára. Tevékenysége alapvetően három fő pillérre épült: a német szövetség megerősítésére, az orosz befolyás visszaszorítására és a balkáni status quo fenntartására.
Előzmények és kinevezése
Az 1867-es kiegyezést követően Andrássy először magyar miniszterelnökként szolgált, ahol már megmutatkozott külpolitikai érzéke. Ferenc József 1871-ben nevezte ki közös külügyminiszterré, felismerve Andrássy kivételes diplomáciai képességeit. Kinevezése szimbolikus jelentőségű volt, hiszen egy magyar arisztokrata került a Monarchia külpolitikájának élére.
Külpolitikai alapelvek és célkitűzések
Andrássy külpolitikájának legfontosabb elemei a következők voltak:
- A Monarchia nagyhatalmi státuszának megőrzése
- Németországgal való szövetség kiépítése
- Oroszország balkáni térnyerésének megakadályozása
- A török birodalom fenntartása, amíg lehetséges
- A pánszláv mozgalmak visszaszorítása
- A békés területi terjeszkedés lehetőségeinek keresése
Német orientáció és a három császár szövetsége
Andrássy felismerte, hogy a Monarchia számára létfontosságú a német szövetség. Az 1871-es német egyesítést követően aktívan kereste a kapcsolatot Bismarckkal. 1872-ben létrejött a három császár szövetsége (Dreikaiserbund) Németország, Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia között. Ez a szövetség átmenetileg stabilizálta Közép-Európát, bár az orosz-osztrák érdekellentétek a Balkánon továbbra is fennmaradtak.
Balkáni politika és az orosz kérdés
A balkáni kérdés Andrássy külpolitikájának központi elemévé vált. Az 1875-78-as balkáni válság során ügyesen lavírozott a nagyhatalmak között. Amikor 1877-ben kitört az orosz-török háború, Andrássy semlegességi politikát folytatott, cserébe Bosznia-Hercegovina megszállásának jogát kérte, amit az 1878-as berlini kongresszuson meg is kapott.
A berlini kongresszus Andrássy legnagyobb diplomáciai sikere volt. A kongresszuson sikerült:
- Megakadályozni egy nagy szláv állam létrejöttét a Balkánon
- Megszereznie Bosznia-Hercegovina okkupációjának jogát
- Korlátozni az orosz befolyást a térségben
- Megőrizni a Monarchia nagyhatalmi státuszát
Bosznia-Hercegovina okkupációja
Az 1878-as berlini kongresszus felhatalmazása alapján a Monarchia megszállta Bosznia-Hercegovinát. Ez a lépés, bár katonailag sikeres volt, hosszú távon számos problémát okozott. A tartomány igazgatása jelentős terheket rótt a Monarchiára, és a délszláv kérdés még összetettebbé vált.
Kettős szövetség
Andrássy külpolitikájának utolsó jelentős eredménye az 1879-es kettős szövetség megkötése volt Németországgal. Ez a szövetségi szerződés évtizedekre meghatározta a Monarchia külpolitikai orientációját, és túlélte magát a Monarchiát is, hiszen 1918-ig érvényben maradt.
Értékelés és örökség
Andrássy külpolitikája összességében sikeresnek mondható. Legfőbb eredményei:
- A Monarchia nemzetközi tekintélyének megőrzése
- A német szövetség megalapozása
- Az orosz befolyás korlátozása a Balkánon
- Területi gyarapodás (Bosznia-Hercegovina)
- A Monarchia nagyhatalmi státuszának biztosítása
Ugyanakkor politikájának voltak árnyoldalai is. A Bosznia-Hercegovina megszállása hosszú távon több problémát okozott, mint előnyt, és a balkáni kérdés végső megoldatlansága később hozzájárult az első világháború kirobbanásához.
Andrássy külpolitikai öröksége a magyar diplomáciatörténet egyik legjelentősebb fejezete. Olyan alapokat teremtett meg, amelyek évtizedekig meghatározták a Monarchia, és ezen belül Magyarország nemzetközi helyzetét. Realista politikusként felismerte a kor kihívásait és lehetőségeit, és ezekhez igazította stratégiáját.