A német parasztháború a kora újkor egyik legjelentősebb társadalmi megmozdulása volt, amely alapvetően meghatározta a reformáció korának Németországát. A felkelés 1524-ben kezdődött és 1526-ig tartott, jelentős hatást gyakorolva nem csak a német területekre, hanem egész Európa társadalmi fejlődésére.
Előzmények és társadalmi háttér
A 16. század elején a német parasztság helyzete folyamatosan romlott. A földesurak egyre több szolgáltatást követeltek, miközben a parasztok hagyományos jogait korlátozták. A középkorban kialakult szokásjogokat (például az erdőhasználat, legeltetés, halászat jogát) a földesurak gyakran megszüntették vagy korlátozták. A parasztság különösen nehezményezte, hogy a római jog terjedésével a korábbi szóbeli megállapodásokon alapuló jogaikat nem ismerték el.
A gazdasági helyzetet súlyosbította az is, hogy a 16. század elején jelentős áremelkedés következett be, amit „árforradalom” néven ismerünk. Az amerikai nemesfém beáramlása miatt az árak emelkedtek, miközben a parasztok szolgáltatásainak értéke változatlan maradt. A városokban kialakuló korai kapitalizmus is negatívan hatott a parasztságra, hiszen a városi kereskedők és bankárok gyakran uzsorakamattal hiteleztek nekik.
A felkelés kibontakozása és főbb követelések
A parasztháború közvetlen kiváltó oka Luther tanainak radikális értelmezése volt. A reformáció eszméi között szereplő „keresztény szabadság” gondolatát sokan társadalmi egyenlőségként értelmezték. A felkelők 12 pontban foglalták össze követeléseiket, amelyet „Memmingeni program” néven ismerünk. A főbb követelések:
- A jobbágyság eltörlése
- A robot és egyéb szolgáltatások mérséklése
- Szabad költözködési jog
- Szabad erdő- és vízhasználat
- A tized mérséklése
- Igazságos bíráskodás
A felkelés vezetői között kiemelkedő szerepet játszott Thomas Müntzer, aki radikális társadalmi változásokat követelt. Müntzer szerint az „Isten országát” már a földön meg kell valósítani, és ehhez akár erőszakot is lehet alkalmazni. Luther azonban elítélte a parasztok felkelését, és a fejedelmeket támogatta velük szemben.
A háború menete és következményei
A parasztseregek kezdetben jelentős sikereket értek el, több várat és kolostort elfoglaltak. A szervezetlen paraszthadak azonban nem tudtak ellenállni a fejedelmi seregeknek. A döntő csatára 1525. május 15-én került sor Frankenhausennél, ahol a parasztsereg megsemmisítő vereséget szenvedett. Thomas Müntzert elfogták és kivégezték.
A vereség után kegyetlen megtorlás következett. Becslések szerint mintegy 100 ezer paraszt vesztette életét a harcokban és a megtorlásokban. A parasztság helyzete sok helyen még rosszabbá vált, mint a felkelés előtt. A földesurak megszigorították az ellenőrzést, és több helyen új terheket vezettek be büntetésként.
Történelmi jelentőség és hatások
A német parasztháború bukása jelentősen befolyásolta a reformáció további menetét. Luther és követői még inkább a fejedelmek támogatását keresték, és a reformáció „felülről irányított” jellege erősödött. A parasztháború ugyanakkor fontos tapasztalatokat jelentett a későbbi társadalmi mozgalmak számára.
A felkelés hatása a művészetekben is megjelent. Számos korabeli festmény, metszet és irodalmi alkotás örökítette meg az eseményeket. A parasztháború emléke a német történelmi tudatban is fontos szerepet játszik, különösen a társadalmi igazságosságért folytatott küzdelem szimbólumaként.
A történészek ma már árnyaltabban látják a parasztháború jelentőségét. Nem egyszerűen paraszti felkelésről volt szó, hanem összetett társadalmi mozgalomról, amelyben városi polgárok, alsópapság és elszegényedett nemesek is részt vettek. A mozgalom bukása után a német területeken megerősödött a fejedelmi hatalom, ami később a német széttagoltság egyik fontos tényezője lett.