Az 1871-es párizsi kommün

Az 1871-es párizsi kommün a világtörténelem első proletárforradalma volt, amely bár rövid ideig tartott (március 18-tól május 28-ig), mégis rendkívül jelentős hatást gyakorolt a későbbi munkásmozgalmakra és forradalmi eseményekre. A kommün létrejöttének közvetlen előzménye a porosz-francia háború volt, amelyben Franciaország súlyos vereséget szenvedett.

Történelmi előzmények és kiváltó okok

A francia-porosz háború 1870-71-ben zajlott, amelynek során III. Napóleon császár Sedannál fogságba esett, és szeptember 4-én kikiáltották a köztársaságot. Párizst a porosz csapatok ostrom alá vették, ami rendkívül nehéz helyzetet teremtett a város lakosságának. A nemzeti védelem kormánya Adolphe Thiers vezetésével Versailles-ba menekült, magára hagyva a fővárost.

A párizsi munkásság már a második császárság idején is jelentős forradalmi hagyományokkal rendelkezett. A Nemzeti Gárda felfegyverzett munkásai nem voltak hajlandóak elfogadni a megalázó békefeltételeket és a kormány tehetetlenségét. A helyzetet súlyosbította, hogy a versailles-i kormány számos, a szegényeket sújtó intézkedést hozott, például felfüggesztette a lakbérmoratóriumot és megszüntette a nemzetőrök zsoldját.

A kommün kikiáltása és intézkedései

1871. március 18-án, amikor Thiers megpróbálta lefegyverezni a Nemzeti Gárdát és elszállíttatni az ágyúkat, a párizsi nép felkelt. A kormánycsapatok nagy része átállt a felkelők oldalára, Thiers és kormánya pedig Versailles-ba menekült. Március 28-án hivatalosan is kikiáltották a kommünt, amely a világ első munkáshatalmát jelentette.

A kommün legfontosabb intézkedései a következők voltak:

  • Az állandó hadsereg feloszlatása és a Nemzeti Gárda általánossá tétele
  • Az egyház és az állam szétválasztása, az egyházi vagyon államosítása
  • Ingyenes, kötelező és világi oktatás bevezetése
  • A munkások önigazgatásának bevezetése az elhagyott üzemekben
  • Az éjszakai munka betiltása a pékműhelyekben
  • A lakbérhátralékok eltörlése
  • A zálogházakban lévő tárgyak ingyenes visszaadása
  • Nők jogainak kiterjesztése, egyenlő munkáért egyenlő bér elve

A kommün bukása és történelmi jelentősége

A párizsi kommün mindössze 72 napig állt fenn. A versailles-i kormány Bismarck segítségével újjászervezte hadseregét, és május 21-én megindította a támadást Párizs ellen. A „véres hét” során a kormánycsapatok kegyetlen harcokban törték le az ellenállást. A kommünárok utolsó bástyája a Père-Lachaise temető volt, ahol május 28-án az utolsó védők is elestek.

A megtorlás rendkívül véres volt: több mint 20 000 embert végeztek ki, 40 000-et bebörtönöztek vagy deportáltak. A kommün vezetői közül sokan életükkel fizettek, mások emigrációba kényszerültek. A párizsi kommün azonban példaképpé vált a későbbi munkásmozgalmak számára.

A kommün történelmi jelentősége többrétű:

  • Bebizonyította, hogy a munkásosztály képes a hatalom megragadására és gyakorlására
  • Számos szociális intézkedése előrevetítette a modern jóléti állam egyes elemeit
  • A demokratikus önigazgatás új formáit vezette be
  • Tanulságul szolgált a későbbi forradalmak számára (például az 1917-es orosz forradalom)

Marx „A polgárháború Franciaországban” című művében részletesen elemezte a kommün tapasztalatait, és a proletárdiktatúra első kísérleteként értékelte. Lenin és más marxista teoretikusok is sokat merítettek a kommün tapasztalataiból, különösen az állam és forradalom kérdésében.

Összegzés

A párizsi kommün, bár rövid életű volt, mégis fordulópontot jelentett a munkásmozgalom történetében. Bebizonyította, hogy lehetséges egy alternatív társadalmi berendezkedés megvalósítása, ugyanakkor rámutatott azokra a nehézségekre is, amelyekkel egy forradalmi kormányzatnak szembe kell néznie. Bukása ellenére eszméi és törekvései továbbéltek, és jelentősen befolyásolták a 20. század forradalmi mozgalmait.

A kommün emléke ma is él: minden év májusában ezrek látogatnak el a Père-Lachaise temetőbe, a „kommünárok falához”, hogy tisztelegjenek az elesettek emléke előtt. A párizsi kommün története így nemcsak a múlt egy érdekes epizódja, hanem olyan történelmi tapasztalat, amely ma is tanulságokkal szolgál a társadalmi igazságosságért küzdők számára.

Scroll to Top