Az 1917-es februári forradalom Oroszország történelmének egyik legmeghatározóbb eseménye volt, amely véget vetett a több évszázados cári önkényuralomnak és megnyitotta az utat a modern Oroszország kialakulása felé. A forradalom közvetlen előzményei az első világháború okozta súlyos társadalmi és gazdasági válságban keresendők, de a mélyebb okok évtizedekkel korábbra nyúlnak vissza.
Előzmények és kiváltó okok
Az orosz társadalom a 20. század elejére már rendkívül feszült állapotban volt. II. Miklós cár uralkodása alatt az ország továbbra is egy feudális jellegű, elmaradott államként működött, miközben Európa többi része rohamosan modernizálódott. A problémák között szerepelt:
- A jobbágyfelszabadítás felemás megvalósítása és az agrárválság
- Az iparosítás ellentmondásai és a munkások rossz életkörülményei
- A politikai reformok elmaradása, az önkényuralom fennmaradása
- Az első világháború okozta gazdasági összeomlás
- Az élelmiszerhiány és az infláció
- A hadsereg rossz felszereltsége és a súlyos harctéri veszteségek
Az első világháború különösen súlyos terhet jelentett Oroszország számára. 1917 elejére a hadsereg már több mint 6 millió katonát veszített, az ipari termelés 1916-ra a háború előtti szint felére esett vissza, miközben az élelmiszerárak az egekbe szöktek. Petrográdban (a mai Szentpétervár) és más nagyvárosokban állandósultak az élelmiszerhiány miatti tüntetések.
A forradalom kitörése és eseményei
1917. február 23-án (a Gergely-naptár szerint március 8-án) Petrográdban a nőnapi felvonulás békés tüntetésből forradalmi megmozdulássá alakult át. A tüntetők kenyeret és békét követeltek. A következő napokban a tüntetések tovább folytatódtak, és február 25-én már általános sztrájk bénította meg a fővárost. A fordulópontot az jelentette, amikor a cár által a rend helyreállítására kivezényelt katonák átálltak a tüntetők oldalára.
A forradalom főbb eseményei kronológiai sorrendben:
- Február 26.: A cár feloszlatja a Dumát, de az nem engedelmeskedik
- Február 27.: A főváros a felkelők kezére kerül
- Február 28.: Létrejön az Ideiglenes Kormány és a Petrográdi Szovjet kettős hatalma
- Március 2.: II. Miklós cár lemond a trónról
- Március 3.: Mihály nagyherceg is lemond, véget ér a Romanov-dinasztia uralma
A forradalom következményei
A februári forradalom győzelme után sajátos kettős hatalom alakult ki Oroszországban. Az Ideiglenes Kormány, amelynek élén először Lvov herceg, majd később Kerenszkij állt, képviselte a hivatalos államhatalmat. Mellette működött a Petrográdi Szovjet, amely a munkások és katonák érdekeit képviselte, és jelentős befolyással bírt a fővárosban.
Az Ideiglenes Kormány legfontosabb intézkedései:
- Politikai foglyok szabadon bocsátása
- Demokratikus szabadságjogok biztosítása
- Alkotmányozó nemzetgyűlési választások előkészítése
- A földkérdés megoldásának elhalasztása a választásokig
A februári forradalom azonban nem oldotta meg Oroszország alapvető problémáit. Az Ideiglenes Kormány folytatta a háborút, nem kezdett azonnali földosztásba, és nem tudta kezelni a gazdasági válságot. Ez a helyzet vezetett el végül az 1917-es októberi forradalomhoz, amikor a bolsevikok Lenin vezetésével megdöntötték az Ideiglenes Kormány hatalmát.
Történelmi jelentőség
A februári forradalom történelmi jelentősége többrétű:
- Véget vetett a több évszázados cári önkényuralomnak
- Megteremtette az első demokratikus kísérletet Oroszországban
- Alapvető társadalmi és politikai változásokat indított el
- Előkészítette a terepet a későbbi bolsevik hatalomátvételhez
A forradalom tanulságai között kiemelendő, hogy egy autoriter rendszer összeomlása után keletkező hatalmi űrt csak akkor lehet sikeresen demokratikus berendezkedéssel kitölteni, ha az új vezetés képes gyorsan és hatékonyan kezelni a társadalmi feszültségeket. Az Ideiglenes Kormány kudarca ebben a tekintetben végzetesnek bizonyult, és végül a bolsevik diktatúra kialakulásához vezetett.