Az 1905-ös orosz forradalom a cári Oroszország történetének egyik legjelentősebb fordulópontja volt, amely alapvetően meghatározta az ország további fejlődését és előrevetítette az 1917-es események árnyékát. A forradalom közvetlen kiváltó oka az orosz-japán háborúban elszenvedett vereség volt, de a mélyebb társadalmi és gazdasági problémák már régóta érlelődtek a birodalomban.
Előzmények és társadalmi háttér
A 20. század eleji Oroszország súlyos belső ellentmondásokkal küzdött. Az ország gazdasági szerkezete rendkívül egyenlőtlen volt: míg a városokban megindult az iparosodás és kialakult egy jelentős munkásréteg, addig a vidék továbbra is feudális viszonyok között élt. A parasztság helyzete az 1861-es jobbágyfelszabadítás után sem javult jelentősen, hiszen a földmegváltás súlyos terheket rótt rájuk. A városokban koncentrálódó munkásság életkörülményei rendkívül rosszak voltak, a munkaidő gyakran napi 14-16 óra volt, miközben a munkabiztonság és az egészségügyi körülmények kritikán aluliak voltak.
II. Miklós cár uralkodása alatt Oroszország továbbra is ragaszkodott az autokrata kormányzási formához, miközben Európa többi részén már alkotmányos monarchiák működtek. A politikai elnyomás, a cenzúra és a titkosrendőrség (Ohrana) tevékenysége fokozta a társadalmi feszültségeket. Az értelmiség körében terjedtek a nyugati liberális eszmék, míg a munkások között a szocialista tanok találtak követőkre.
A forradalom kirobbanása és főbb események
1905. január 9-én, az úgynevezett „véres vasárnapon” peaceful tüntetők vonultak a Téli Palota elé Gapon pópa vezetésével. A tüntetők petíciót kívántak átadni a cárnak, amelyben jobb munkakörülményeket és politikai reformokat követeltek. A katonaság azonban tüzet nyitott a fegyvertelen tömegre, több száz ember életét vesztette. Ez az esemény országos felháborodást váltott ki és gyakorlatilag elindította a forradalmi folyamatot.
A következő hónapokban az események felgyorsultak:
- Sztrájkhullám söpört végig az országon
- A parasztmozgalmak erősödtek, földfoglalások kezdődtek
- Június végén kitört a Patyomkin páncélos matrózainak lázadása
- Októberben általános sztrájk bénította meg az országot
- Megalakultak az első munkástanácsok (szovjetek)
Az Októberi Manifesztum és a forradalom következményei
A növekvő nyomás hatására II. Miklós cár 1905. október 17-én kiadta az Októberi Manifesztumot, amelyben alapvető polgári szabadságjogokat ígért, többek között:
- Szólás- és sajtószabadság
- Gyülekezési és egyesülési jog
- Vallásszabadság
- Törvényhozó parlament (Állami Duma) összehívása
A manifesztum megosztotta a forradalmi erőket. A liberális polgárság elégedett volt az ígéretekkel és visszavonult a mozgalomtól, míg a radikálisabb elemek folytatni kívánták a harcot. A cári hatalom ezt kihasználva fokozatosan visszaszerezte az ellenőrzést. 1906-ra a forradalmat leverték, a szovjeteket feloszlatták, vezetőiket letartóztatták.
Hosszú távú hatások és történelmi jelentőség
Bár az 1905-ös forradalom végül nem érte el fő célját, az autokrácia megdöntését, mégis jelentős változásokat hozott:
- Létrejött az első orosz parlament, bár korlátozott jogkörökkel
- Megkezdődött a Sztolipin-féle agrárreform
- A munkások helyzetében némi javulás következett be
- Megerősödtek a forradalmi pártok és mozgalmak
- Értékes tapasztalatokat szereztek a későbbi 1917-es forradalomhoz
Az 1905-ös forradalom jelentősége abban áll, hogy először rengette meg komolyan a cári rendszert, és megmutatta annak gyengeségeit. A forradalom során kipróbált módszerek (általános sztrájk, szovjetek) később, 1917-ben már sikerrel voltak alkalmazhatók. Az események rámutattak arra is, hogy a társadalmi és politikai reformok elodázása végzetes következményekkel járhat.
A forradalom nemzetközi hatása sem elhanyagolható: inspirálta a török és perzsa forradalmi mozgalmakat, és általában véve erősítette az ázsiai nemzeti felszabadító mozgalmakat. Az események megmutatták, hogy egy autokratikus rendszer sem sérthetetlen, és megfelelő társadalmi összefogással jelentős engedményekre kényszeríthető.