Az 1867-es kiegyezés a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye, amely alapvetően megváltoztatta a Habsburg Birodalom és Magyarország kapcsolatát. A kiegyezési törvény (1867. évi XII. törvénycikk) létrehozta az Osztrák-Magyar Monarchiát, egy olyan dualista államalakulatot, amely egészen 1918-ig fennállt.
Előzmények és történelmi kontextus
A kiegyezéshez vezető út az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverésével kezdődött. Az ezt követő neoabszolutista időszak (Bach-korszak) bebizonyította, hogy a birodalom központosított irányítása nem működőképes. Az 1859-es solferinói vereség és az 1866-os königgrätzi csatavesztés jelentősen meggyengítette a Habsburg Birodalom nemzetközi pozícióját. Ferenc József felismerte, hogy szüksége van a magyarokkal való megegyezésre a birodalom stabilitásának megőrzése érdekében.
Deák Ferenc, akit a „haza bölcseként” is emlegetnek, már az 1850-es évek végétől kereste a megegyezés lehetőségét. Az 1865-ös húsvéti cikkében megfogalmazta a kiegyezés alapelveit, amelyek később a megállapodás alapját képezték.
A kiegyezési törvény főbb pontjai
- Közös ügyek rendszere:
- Külügy
- Hadügy
- Ezek pénzügyi fedezete
- Paritásos alapon működő közös minisztériumok létrehozása
- Delegációk rendszere (mindkét országból 60-60 fő)
- A költségek megosztása (kvóta): Ausztria 70%, Magyarország 30%
Az új államalakulat jellemzői
Az Osztrák-Magyar Monarchia két, jogilag egyenrangú államból állt. Mindkét állam teljes belügyi önállósággal rendelkezett, saját parlamenttel, kormánnyal és közigazgatással. Az uralkodó személye közös volt: Ferenc József osztrák császár és magyar király. A közös ügyek intézésére közös minisztériumokat hoztak létre, amelyeket a delegációk ellenőriztek.
A gazdasági kiegyezést (vám- és kereskedelmi szövetség) tízévente meg kellett újítani. Ez szabályozta a közös pénzrendszert, a külkereskedelmi politikát és a közvetett adózást. A Magyar Királyság visszanyerte területi integritását, helyreállt a megyerendszer, és újra működhetett a magyar országgyűlés.
A kiegyezés értékelése és következményei
A kiegyezés megítélése már a korban is vitatott volt. A függetlenségi párti politikusok (például Kossuth Lajos) élesen bírálták, mert szerintük túl sok engedményt tett a Habsburg-háznak. Híres Cassandra-levelében Kossuth figyelmeztette a nemzetet, hogy a kiegyezés végzetes lehet Magyarország számára.
Ugyanakkor a kiegyezés után jelentős gazdasági fejlődés indult meg Magyarországon. A dualizmus kora a magyar történelem egyik legdinamikusabban fejlődő időszaka volt. Budapest modern világvárossá fejlődött, kiépült a vasúthálózat, megindult az iparosodás és a polgárosodás.
A rendszer problémái
A dualista rendszer azonban több strukturális problémával küzdött:
- A nemzetiségi kérdés megoldatlansága
- A közös hadsereg nyelve és vezényleti nyelve körüli viták
- A gazdasági kiegyezés tízévenkénti megújításának nehézségei
- A közös külpolitika érdekellentétei
Érettségi szempontból fontos elemek
Az érettségin különösen fontos kiemelni:
- A kiegyezés létrejöttének okait és körülményeit
- A közös ügyek pontos rendszerét
- A két állam közötti viszonyt szabályozó törvényeket
- A rendszer előnyeit és hátrányait
- A dualizmus korának gazdasági-társadalmi fejlődését
Összességében a kiegyezés egy olyan történelmi kompromisszum volt, amely közel fél évszázadra meghatározta Magyarország fejlődési pályáját. Bár nem oldotta meg az összes problémát, lehetővé tette az ország modernizációját és felzárkózását az európai fejlett államokhoz. A rendszer végül az első világháború következtében omlott össze, de hatása a magyar történelemre máig érezhető.