A Ratio Educationis (teljes nevén: Ratio Educationis totiusque rei litterariae per regnum Hungariae et provincias eidem adnexas) 1777-ben, Mária Terézia uralkodása alatt kiadott átfogó oktatási rendelet volt, amely először szabályozta egységesen a magyar oktatásügyet. Ez a dokumentum nem csupán egy egyszerű rendelet volt, hanem a felvilágosult abszolutizmus oktatáspolitikájának kiemelkedő alkotása, amely évtizedekre meghatározta a magyar oktatás fejlődési irányát.
A Ratio Educationis létrejöttének körülményei és céljai
A 18. század második felében a Habsburg Birodalom, így Magyarország is jelentős modernizációs folyamaton ment keresztül. Mária Terézia felismerte, hogy az állam hatékony működéséhez képzett hivatalnokokra, szakemberekre van szükség. A rendelet kidolgozásában kulcsszerepet játszott Ürményi József, aki a magyar kancellária tanácsosaként a kor legmodernebb pedagógiai elveit igyekezett ötvözni a hazai viszonyokkal.
A rendelet fő célkitűzései között szerepelt:
- Az oktatás állami felügyelet alá vonása
- Egységes tananyag és módszertan bevezetése
- A gyakorlati ismeretek előtérbe helyezése
- A nemzetiségek anyanyelvének figyelembevétele
- A természettudományos oktatás fejlesztése
Az oktatási rendszer felépítése a Ratio Educationis szerint
A rendelet három iskolatípust különböztetett meg és szabályozott részletesen:
1. Népiskola (schola vernacular)
Az alapfokú oktatás színtere, ahol az alapvető készségeket (írás, olvasás, számolás) sajátították el a tanulók. A falusi egytanítós iskolától a városi többtanítós iskoláig különböző szinteket határozott meg.
2. Gimnázium (schola latina)
Öt évfolyamos középfokú oktatási intézmény, amely két tagozatra oszlott:- grammatikai osztályok (3 év)- humanióra osztályok (2 év)
3. Királyi Akadémiák
A felsőfokú képzés intézményei, ahol filozófiai és jogi tanulmányokat folytathattak a diákok.
A rendelet különös figyelmet fordított a tanárképzésre és a tankönyvek egységesítésére is. Bevezette a tankerületi rendszert, az országot 9 tankerületre osztva, élükön királyi főigazgatókkal.
A Ratio Educationis jelentősége és hatása
A rendelet számos újítást hozott a magyar oktatásügyben:
- Először teremtette meg az egységes állami oktatási rendszert
- Bevezette a kötelező iskolalátogatást
- Szabályozta a tanév rendjét és a szünidőket
- Meghatározta a tantárgyakat és azok tartalmát
- Előírta a rendszeres számonkérést és vizsgáztatást
A Ratio Educationis azonban nem volt tökéletes. Legnagyobb hiányossága, hogy nem vált törvénnyé, csak királyi rendelet maradt, így a protestáns iskolák nem voltak kötelesek alkalmazni előírásait. Emellett a magyar nyelv helyett továbbra is a latint részesítette előnyben, ami a nemzeti törekvésekkel ellentétes volt.
1806-ban II. Ferenc uralkodása alatt kiadták a második Ratio Educationist (Ratio Educationis Publicae), amely az első alapelveit megtartva, néhány módosítást vezetett be. Ez a rendelet egészen 1848-ig meghatározta a magyar oktatás kereteit.
Összegzés
A Ratio Educationis jelentősége vitathatatlan a magyar oktatástörténetben. Bár nem volt tökéletes, és nem tudta maradéktalanul megvalósítani minden célkitűzését, mégis ez volt az első olyan átfogó oktatási szabályozás, amely modern elvek szerint próbálta megszervezni a magyar oktatásügyet. Hatása évtizedekig érezhető volt, és számos olyan alapelvet fektetett le, amely ma is része oktatási rendszerünknek.
A rendelet jól tükrözi a felvilágosult abszolutizmus törekvéseit: az állam szerepvállalásának növelését, a gyakorlatiasság előtérbe helyezését és az oktatás modernizációját. Ugyanakkor a magyar nemzeti törekvések szempontjából ellentmondásos megítélése rámutat arra is, hogy az oktatáspolitika mindig szorosan összefügg az adott kor társadalmi-politikai viszonyaival.