A berlini fal a hidegháború egyik legismertebb és legszimbolikusabb építménye volt, amely nemcsak Berlin városát, hanem egész Európát és a világot kettéosztotta. A fal 1961. augusztus 13-án történt felépítésétől 1989. november 9-i leomlásáig a Kelet és Nyugat közötti megosztottság legkézzelfoghatóbb szimbólumává vált.
A fal építésének előzményei
A második világháború után Németországot a győztes hatalmak négy megszállási zónára osztották. Berlin, bár a szovjet megszállási övezetben helyezkedett el, szintén négy szektorra oszlott. A nyugati szövetségesek (USA, Nagy-Britannia, Franciaország) által ellenőrzött területeken 1949-ben létrejött a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK), míg a szovjet zónában megalakult a Német Demokratikus Köztársaság (NDK).
Az 1950-es években a két német állam közötti életszínvonalbeli különbség egyre nőtt. A Marshall-segély által támogatott nyugati területek gyors gazdasági fejlődésnek indultak, míg a keleti rész a szovjet típusú tervgazdálkodás miatt lemaradt. 1961-ig körülbelül 2,6 millió keletnémet hagyta el az NDK-t, többségük a megosztott Berlinen keresztül. Ez a folyamatos „agyelszívás” súlyos gazdasági és társadalmi problémákat okozott az NDK-ban.
A fal megépítése és működése
1961. augusztus 13-án, vasárnap hajnalban az NDK vezetése Walter Ulbricht irányításával megkezdte az „antifasiszta védőfal” építését. Kezdetben szögesdróttal és ideiglenes akadályokkal zárták le a határt, majd fokozatosan épült ki a végleges betonfalrendszer. A fal teljes hossza 155 km volt, ebből 43 km választotta el Nyugat-Berlint Kelet-Berlintől.
A falrendszer az évek során folyamatosan fejlődött és egyre kifinomultabbá vált. A következő elemekből állt:
- 3,6 méter magas betonfal
- Halálsáv (no man’s land)
- Őrtornyok
- Reflektorok és riasztóberendezések
- Kutyás járőrök útvonala
- Második, hátsó fal
A fal átlépése szigorúan tilos volt, az NDK határőrei parancsba kapták, hogy lőjenek mindenkire, aki megpróbál átszökni. A fal fennállása alatt legalább 140 ember vesztette életét menekülés közben, bár a pontos szám máig vitatott. Az áldozatok között voltak olyanok is, akik a Spree folyóba fulladtak, vagy az aknazárban vesztették életüket.
Ellenőrzőpontok és átkelés
A két városrész között mindössze nyolc hivatalos átkelőhely működött, ezek közül a legismertebb a Checkpoint Charlie volt. Az átkelés szigorú ellenőrzés mellett történt, és általában csak nyugatiak látogathattak keletre, fordítva nem. A keletnémetek csak különleges engedéllyel, például nyugdíjasként vagy hivatalos kiküldetésben léphették át a határt.
A fal leomlása
1989-ben a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlásának folyamata felgyorsult. Magyarország májusban megkezdte határkerítésének lebontását Ausztria felé, ami „lyukat ütött a vasfüggönyön”. Ezrek menekültek Nyugatra ezen az útvonalon. Az NDK-ban erősödött a társadalmi elégedetlenség, tüntetések kezdődtek.
1989. november 9-én Günter Schabowski, az NDK vezetőségének tagja egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy az NDK állampolgárai szabadon utazhatnak Nyugatra. A bejelentés hatására aznap este ezrek gyűltek össze a falnál, és a határőrök nem tudták feltartóztatni őket. Megkezdődött a fal szimbolikus és fizikai lebontása.
A fal öröksége
A berlini fal leomlása a hidegháború végének egyik legfontosabb szimbóluma lett. A fal egyes szakaszait megőrizték emlékhelyként, például az East Side Gallery-t, ahol művészek festették tele a falmaradványokat. A fal nyomvonalát ma kockakövek jelzik Berlin utcáin, emlékeztetve a város megosztottságának időszakára.
A fal története fontos tanulságokkal szolgál az emberi jogok, a szabadság és a demokrácia értékeiről. Emlékeztet arra, hogy az ideológiai és politikai megosztottság milyen súlyos emberi tragédiákhoz vezethet, és hogy a békés változás lehetséges, ha az emberek összefognak a szabadságért.
Érettségi szempontból fontos évszámok és események
- 1949: A két német állam megalakulása
- 1961. augusztus 13.: A fal építésének kezdete
- 1963: Kennedy beszéde Berlinben („Ich bin ein Berliner”)
- 1971: Négyhatalmi egyezmény Berlinről
- 1987: Reagan beszéde („Mr. Gorbachev, tear down this wall!”)
- 1989. november 9.: A fal leomlása
- 1990. október 3.: Német újraegyesítés