A vietnami háború a hidegháború egyik legjelentősebb és legvéresebb proxy-háborúja volt, amely alapvetően meghatározta a 20. század második felének nemzetközi kapcsolatait és az Egyesült Államok későbbi külpolitikáját. A konfliktus gyökerei a francia gyarmati uralomig nyúlnak vissza, és a háború végül az első olyan jelentős katonai vereséget jelentette az USA számára, amely alapjaiban rengette meg az amerikai társadalmat.
Előzmények és a háború kirobbanása
Vietnam a második világháború végéig francia gyarmat volt. A japán megszállás alatt megerősödött a Ho Si Minh vezette kommunista függetlenségi mozgalom, a Viet Minh. 1945-ben Ho Si Minh kikiáltotta Vietnam függetlenségét, azonban Franciaország nem volt hajlandó lemondani gyarmatáról. Az első indokínai háború (1946-1954) a francia csapatok vereségével és a genfi egyezmény aláírásával zárult, amely ideiglenesen kettéosztotta az országot a 17. szélességi kör mentén.
Az északi részen kommunista vezetésű állam jött létre Ho Si Minh vezetésével, míg délen amerikai támogatással Ngo Dinh Diem antikommunista rendszere került hatalomra. A genfi egyezmény szerint 1956-ban választásokat kellett volna tartani az ország újraegyesítése érdekében, erre azonban nem került sor, mivel az USA és a déli vezetés ezt megakadályozta, tartva a kommunisták győzelmétől.
A háború eszkalációja és az amerikai beavatkozás
Az 1950-es évek végén az északi támogatással működő déli gerillák, a Viet Kong egyre több támadást hajtottak végre a déli kormány ellen. Az USA először katonai tanácsadókkal, majd Kennedy elnöksége alatt egyre növekvő számú „különleges erőkkel” támogatta a déli rezsimet. Johnson elnök alatt, különösen a Tonkini-öböl incidens (1964) után, az amerikai részvétel jelentősen fokozódott.
Az amerikai stratégia több pilléren nyugodott:
- Masszív légi bombázások Észak-Vietnam ellen („Rolling Thunder” hadművelet)
- A déli területek „pacifikálása”, a lakosság áttelepítése védett falvakba
- A Ho Si Minh ösvény bombázása, amely az északi utánpótlás fő útvonala volt
- Vegyi hadviselés (Agent Orange) az őserdők lombtalanítására
- A „keresd és pusztítsd” taktika alkalmazása a gerillák ellen
A háború társadalmi hatásai és a békemozgalom
Az amerikai társadalomban egyre erősödött a háborúellenes mozgalom, különösen az egyetemi campusokon. A média által közvetített háborús képek, a növekvő veszteségek és a besorozás rendszere ellen tiltakozó fiatalok mozgalma jelentős politikai erővé vált. A „Make Love Not War” jelszó a korszak szimbólumává vált.
A háború fordulópontja az 1968-as Tet-offenzíva volt, amikor a Viet Kong és az észak-vietnami hadsereg összehangolt támadást indított a déli nagyvárosok ellen. Bár katonailag nem értek el döntő sikert, a támadás sokkolta az amerikai közvéleményt és megingatta a győzelembe vetett hitet.
A háború vége és következményei
Nixon elnök alatt megkezdődött az amerikai csapatok fokozatos kivonása („vietnamizáció”). Az 1973-as párizsi békeszerződés után az amerikai erők elhagyták Vietnamot, de a harcok folytatódtak. 1975-ben Észak-Vietnam általános offenzívát indított, és április 30-án elfoglalta Saigont, egyesítve az országot kommunista vezetés alatt.
A háború következményei messzemenőek voltak:
- Több mint 58.000 amerikai katona halt meg, a vietnami áldozatok száma milliós nagyságrendű
- Az USA nemzetközi tekintélye jelentősen csökkent
- Kialakult a „vietnami szindróma”, amely évtizedekig befolyásolta az amerikai külpolitikát
- A háború gazdasági terhei hozzájárultak az amerikai gazdaság 1970-es évekbeli problémáihoz
- A vegyi hadviselés hosszú távú környezeti és egészségügyi károkat okozott
A vietnami háború tanulságai a mai napig meghatározóak a nemzetközi konfliktusok kezelésében. Megmutatta a gerilla-hadviselés hatékonyságát egy technológiailag fejlettebb ellenféllel szemben, valamint a média és a közvélemény növekvő szerepét a modern hadviselésben. A háború emléke ma is élénken él mind az amerikai, mind a vietnami társadalomban, és számos művészeti alkotás, film és irodalmi mű dolgozta fel a korszak traumáját.