Az első öbölháború, más néven Sivatagi Vihar hadművelet, a 20. század végének egyik legjelentősebb katonai konfliktusa volt, amely alapvetően megváltoztatta a közel-keleti erőviszonyokat és a nemzetközi politikát. A háború 1990. augusztus 2-án kezdődött, amikor Szaddám Huszein iraki diktátor csapatai megszállták Kuvaitot, és 1991. február 28-án ért véget.
Előzmények és okok
A konfliktus gyökerei az 1980-as évek végére nyúlnak vissza. Irak az Iránnal vívott nyolcéves háborúból (1980-1988) súlyos gazdasági problémákkal került ki. Szaddám Huszein rezsimje több mint 80 milliárd dolláros adósságot halmozott fel, amelynek jelentős részével arab államoknak, köztük Kuvaitnak tartozott. Az iraki vezetés azzal vádolta Kuvaitot, hogy az OPEC kvótákat túllépve túl sok olajat termel, ezzel lenyomva az olaj világpiaci árát, ami Iraknak jelentős bevételkiesést okozott.
Emellett Irak területi követelésekkel is előállt: azt állította, hogy Kuvait valójában Irak 19. tartománya, és történelmileg hozzá tartozik. A másik vitás kérdés a Rumalia olajmező körül alakult ki, amely átnyúlik a két ország határán. Irak azzal vádolta Kuvaitot, hogy a határ menti területen jogtalanul termel ki olajat iraki területről.
A háború menete
Az iraki invázió villámgyorsan zajlott le, a kuvaiti hadsereg gyakorlatilag érdemi ellenállás nélkül összeomlott. A nemzetközi közösség azonnal elítélte az agressziót. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa már augusztus 2-án elfogadta a 660. számú határozatot, amely felszólította Irakot csapatai azonnali és feltétel nélküli kivonására.
Az Egyesült Államok George H. W. Bush elnök vezetésével széles nemzetközi koalíciót hozott létre Irak ellen. A koalícióban 34 ország vett részt, köztük több arab állam is, mint Szaúd-Arábia és Egyiptom. A szövetségesek először a Sivatagi Pajzs hadműveletet indították el, amely Szaúd-Arábia védelmét szolgálta egy esetleges iraki támadással szemben.
A katonai műveletek
A tényleges hadműveletek 1991. január 17-én kezdődtek a Sivatagi Vihar hadművelettel. A koalíciós erők először masszív légitámadásokat indítottak Irak stratégiai célpontjai ellen. A légicsapások során megsemmisítették az iraki légierőt, a légvédelmi rendszereket, kommunikációs központokat, és jelentősen gyengítették az iraki hadsereg képességeit.
A szárazföldi hadműveletek február 24-én kezdődtek, és mindössze 100 órán át tartottak. A koalíciós erők „balról átkaroló” hadművelettel támadták az iraki csapatokat, amelyek nem tudtak hatékony ellenállást kifejteni. A modern haditechnika, különösen az amerikai M1 Abrams harckocsik és a precíziós légicsapások döntő fölényt biztosítottak a szövetségeseknek.
A háború következményei
- Kuvait felszabadult az iraki megszállás alól
- Irak jelentős katonai vereséget szenvedett, hadseregének nagy része megsemmisült
- Az ENSZ szigorú szankciókat vezetett be Irak ellen, beleértve a fegyverzetellenőrzést
- A kurdok észak-Irakban és a síiták délen felkelést indítottak Szaddám Huszein ellen
- Az USA katonai jelenléte tartósan megerősödött a Perzsa-öböl térségében
- A konfliktus megalapozta az amerikai-iraki szembenállást, amely végül a 2003-as második öbölháborúhoz vezetett
Stratégiai jelentőség
Az első öbölháború több szempontból is fordulópontot jelentett. Ez volt az első olyan nagyobb konfliktus a hidegháború után, ahol az USA egyértelmű katonai és politikai vezető szerepet játszott. A háború demonstrálta az amerikai haditechnika fölényét és a modern hadviselés új elemeit, mint például a precíziós bombázások és a fejlett felderítési rendszerek használata.
A konfliktus ugyanakkor rámutatott a közel-keleti térség instabilitására és az olajforrások feletti ellenőrzés jelentőségére is. A háború után kialakult új regionális rend meghatározó elemévé vált az amerikai katonai jelenlét a Perzsa-öböl térségében, amely máig hatással van a térség geopolitikai viszonyaira.
Az első öbölháború tanulságai között kiemelendő, hogy a nemzetközi közösség képes volt hatékonyan fellépni egy agresszor állammal szemben, ugyanakkor a konfliktus utóhatásai, különösen az iraki belső feszültségek és a szankciók humanitárius következményei, hosszú távon is éreztették hatásukat.