A második öbölháború, más néven iraki háború, a 21. század egyik legjelentősebb katonai konfliktusa volt, amely alapvetően megváltoztatta a Közel-Kelet geopolitikai helyzetét és máig ható következményekkel járt a nemzetközi kapcsolatokban. A háború 2003. március 20-án kezdődött az Egyesült Államok vezetésével, és hivatalosan 2011. december 15-én ért véget az amerikai csapatok kivonulásával.
Előzmények és indokok
A háború közvetlen előzményének tekinthető a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után meghirdetett amerikai „terror elleni háború”. A Bush-adminisztráció azt állította, hogy Szaddám Huszein rezsimje tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik és kapcsolatban áll az al-Kaida terrorszervezettel. Az amerikai vezetés három fő indokot fogalmazott meg a katonai beavatkozás mellett:
- Irak állítólagos tömegpusztító fegyverprogramja
- A terrorizmus támogatása
- Az iraki nép felszabadítása a diktatúra alól
Fontos megjegyezni, hogy az ENSZ fegyverzetellenőrei nem találtak bizonyítékot a tömegpusztító fegyverek létezésére, és az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem adott felhatalmazást a katonai beavatkozásra. Ez később jelentős nemzetközi vitákat generált a háború legitimitásával kapcsolatban.
A háború menete
A hadműveletek „Iraki Szabadság Hadművelet” (Operation Iraqi Freedom) néven indultak meg. A koalíciós erők – főként amerikai és brit csapatok – gyorsan nyomultak előre az iraki területeken. A hagyományos hadműveletek mindössze néhány hétig tartottak, Bagdad április 9-én elesett, és május 1-jén George W. Bush elnök bejelentette a főbb harci cselekmények végét.
A gyors katonai győzelem után azonban hosszú és véres gerillaháború kezdődött. Az amerikai megszállással szembeni ellenállás különböző formái alakultak ki, beleértve:
- Szunnita felkelők csoportjait
- Síita milíciákat
- Az Al-Kaida iraki szárnyát
- Különböző törzsi és vallási alapon szerveződő fegyveres csoportokat
2006-ra az országban gyakorlatilag polgárháborús helyzet alakult ki a síita és szunnita közösségek között. Az amerikai csapatok létszámának növelése (az ún. „surge” stratégia) 2007-ben átmeneti javulást hozott a biztonsági helyzetben.
Következmények és hatások
A háború következményei rendkívül összetettek és máig hatóak. A legfontosabb következmények között említhetjük:
- Több mint 100.000 iraki civil vesztette életét
- Az iraki állam struktúrájának teljes összeomlása
- A regionális hatalmi egyensúly felborulása, Irán befolyásának növekedése
- Az Iszlám Állam (ISIS) későbbi térnyerésének megalapozása
- Az USA nemzetközi megítélésének romlása
- Hatalmas gazdasági költségek (becslések szerint több mint 2 billió dollár)
A háború jelentős hatással volt a nemzetközi jogra és diplomáciára is. Az ENSZ felhatalmazása nélkül indított háború precedenst teremtett és megkérdőjelezte a nemzetközi intézményrendszer hatékonyságát. A konfliktus rámutatott a „megelőző csapás” doktrínájának veszélyeire és a nemzetközi terrorizmus elleni harc komplexitására.
Tanulságok és örökség
A második öbölháború számos tanulsággal szolgált a nemzetközi kapcsolatok és a modern hadviselés területén. Bebizonyosodott, hogy egy rezsim megdöntése viszonylag egyszerű feladat lehet, de egy működő állam újjáépítése rendkívül összetett és hosszadalmas folyamat. A háború megmutatta a hírszerzési információk megfelelő értékelésének fontosságát, és rávilágított a nemzetközi együttműködés jelentőségére.
Az iraki konfliktus máig ható következményei között meg kell említeni a Közel-Kelet destabilizálódását, a szektariánus konfliktusok kiéleződését és a nemzetközi terrorizmus új formáinak megjelenését. A háború tapasztalatai jelentősen befolyásolták az amerikai külpolitika későbbi irányait és a nemzetközi közösség konfliktuskezelési gyakorlatát.