Az afgán háború a hidegháború egyik legjelentősebb közvetett konfliktusa volt, amely 1979 és 1989 között zajlott a Szovjetunió és az általa támogatott afgán kormányerők, valamint az amerikai és más nyugati hatalmak által támogatott mudzsahedin felkelők között. Ez a konfliktus jelentősen hozzájárult a Szovjetunió későbbi összeomlásához és a hidegháború végéhez.
Előzmények és a háború kitörése
Afganisztánban 1978-ban kommunista hatalomátvétel történt, amikor a Népi Demokratikus Párt (PDPA) került hatalomra. Az új rezsim radikális társadalmi reformokat vezetett be, amelyek szemben álltak az ország hagyományos, törzsi-vallási berendezkedésével. A reformok ellen országszerte felkelések törtek ki. A szovjet vezetés 1979. december 24-én a beavatkozás mellett döntött, attól tartva, hogy elveszíti befolyását a régióban, és hogy az iszlám fundamentalizmus esetleg átterjedhet a közép-ázsiai szovjet köztársaságokra.
A szovjet csapatok december 27-én vonultak be Kabulba, megdöntötték Hafizullah Amin kormányát, és helyére Babrak Karmalt ültették. A megszállók kezdetben 85,000 katonával voltak jelen, de ez a szám később 100,000 fölé emelkedett.
A háború menete és jellegzetességei
A konfliktus gerilla-hadviselés formáját öltötte, ahol a mudzsahedin harcosok kihasználták a hegyes terep adottságait és a helyi lakosság támogatását. A szovjetek modern haditechnikája (helikopterek, páncélosok) gyakran hatástalannak bizonyult a primitívebb, de a terepviszonyokhoz jobban alkalmazkodó gerilla-taktikákkal szemben.
- A mudzsahedin erők jelentős külföldi támogatást kaptak:
- Az USA a CIA „Operation Cyclone” fedőnevű programján keresztül
- Pakisztán területet és kiképzést biztosított
- Szaúd-Arábia és más arab államok pénzügyi támogatást nyújtottak
A háború során a szovjet hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett. Körülbelül 15,000 katona vesztette életét, és több mint 35,000 sebesült meg. A modern szovjet haditechnika jelentős része megsemmisült vagy az ellenség kezére került, beleértve több száz helikoptert és páncélozott járművet.
Nemzetközi reakciók és következmények
A nemzetközi közösség élesen elítélte a szovjet beavatkozást. Az ENSZ Közgyűlése többször is követelte a megszálló csapatok kivonását. Az USA és számos nyugati ország bojkottálta az 1980-as moszkvai olimpiát. A konfliktus jelentősen megterhelte a szovjet gazdaságot és hozzájárult a birodalom belső problémáinak elmélyüléséhez.
Mihail Gorbacsov hatalomra kerülése után, 1985-től kezdve a Szovjetunió fokozatosan kereste a kivonulás lehetőségét. A genfi egyezmény aláírása után 1988-89-ben kivonták a szovjet csapatokat. Az utolsó szovjet katona 1989. február 15-én hagyta el Afganisztánt.
Hosszú távú hatások
A háború következményei messzire nyúltak:
- Afganisztánban polgárháború tört ki, amely végül a tálibok hatalomra jutásához vezetett
- A Szovjetunió presztízse súlyosan sérült, ami hozzájárult a birodalom 1991-es felbomlásához
- A mudzsahedin veteránok egy része később terrorista szervezetekhez csatlakozott
- Az afgán társadalom és gazdaság teljesen szétzilálódott
A konfliktus tanulságai a mai napig aktuálisak: megmutatta, hogy egy technológiailag fejlett hadsereg is vereséget szenvedhet egy elszánt gerilla-hadseregtől, ha az jelentős külső támogatást élvez és kihasználja a terep adottságait. Az afgán háború gyakran szerepel a „negyedik generációs hadviselés” iskolapéldájaként a katonai szakirodalomban.
Összegzés
Az afgán háború a hidegháború egyik legköltségesebb és legvéresebb közvetett konfliktusa volt, amely jelentősen hozzájárult a Szovjetunió meggyengüléséhez és végső összeomlásához. A háború következményei máig érezhetők a nemzetközi politikában és Afganisztán jelenlegi helyzetében. A konfliktus tanulmányozása fontos tanulságokkal szolgál a modern hadviselés és a nemzetközi kapcsolatok megértéséhez.