A vallási türelem, más néven vallási tolerancia az emberiség történelmének egyik legfontosabb fejlődési íve, amely évszázadokon át formálódott, és napjainkban is aktuális kérdés. A téma különösen fontos az érettségi szempontjából, hiszen számos történelmi korszakot és eseményt köt össze, valamint alapvető emberi jogi kérdéseket vet fel.
Az ókori vallási türelem
Az ókorban a vallási türelem fogalma jelentősen eltért a mai értelmezéstől. A Római Birodalom például alapvetően toleráns volt a meghódított területek vallásaival szemben, amíg azok nem veszélyeztették a politikai stabilitást. A rómaiak gyakorlatilag „begyűjtötték” a különböző isteneket, és beillesztették őket saját panteonjukba. Ez a fajta szinkretizmus azonban nem jelentett teljes vallásszabadságot: a császárkultusz kötelező volt, és ennek megtagadása súlyos következményekkel járt, amit a keresztényüldözések története is bizonyít.
Az ókori Perzsa Birodalom különösen figyelemreméltó példát mutat a vallási türelemre. Nagy Kürosz híres ediktuma (Kr. e. 539) lehetővé tette a zsidók visszatérését a babiloni fogságból, és vallásuk szabad gyakorlását. Ez az egyik első dokumentált példája az állami szintű vallási toleranciának.
A középkor és a vallási türelmetlenség korszaka
A középkorban a vallási türelem fogalma gyakorlatilag eltűnt Európában. A kereszténység államvallássá válása után az egyház és az állam szoros összefonódása a másként gondolkodók üldözéséhez vezetett. A korszak jellemzői:
- Eretnekségek üldözése
- Inkvizíció működése
- Zsidóüldözések és pogromok
- Keresztes hadjáratok
- Vallási alapú társadalmi kirekesztés
Kivételes példaként említhető a középkori Ibériai-félsziget, ahol a muszlim uralom alatt viszonylagos vallási békében éltek együtt keresztények, zsidók és muszlimok. Ez a „convivencia” időszaka azonban a reconquista során véget ért.
A reformáció hatása és következményei
A reformáció alapjaiban rengette meg a vallási egység eszméjét Európában. Paradox módon először még nagyobb türelmetlenséghez vezetett: vallásháborúk, üldöztetések, kényszerített vallásváltások jellemezték ezt az időszakot. A vallási türelem modern koncepciója azonban éppen ebből a konfliktusból született meg.
Az 1555-ös augsburgi vallásbéke („cuius regio, eius religio” elve) még nem jelentett igazi vallási türelmet, csupán a protestáns és katolikus fejedelmek közötti politikai kompromisszumot. A harmincéves háborút lezáró vesztfáliai béke (1648) már szélesebb körű vallási toleranciát biztosított.
A felvilágosodás és a modern vallási türelem kialakulása
A felvilágosodás filozófusai (Voltaire, Locke, Spinoza) már tudatosan érveltek a vallási türelem mellett. John Locke „Levél a vallási türelemről” (1689) című műve különösen nagy hatást gyakorolt. A felvilágosult abszolutizmus uralkodói közül kiemelkedik II. József türelmi rendelete (1781), amely jelentős előrelépést jelentett a Habsburg Birodalomban élő protestánsok és zsidók számára.
Modern kor és jelenkori kihívások
A modern korban a vallási türelem alapvető emberi joggá vált, amit nemzetközi egyezmények és alkotmányok garantálnak. Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) explicit módon védi a vallásszabadságot. Ugyanakkor új kihívások is megjelentek:
- A szekularizáció és a vallási identitás konfliktusa
- Az iszlamofóbia terjedése
- Vallási fundamentalizmus erősödése
- Új vallási mozgalmak megítélése
- A vallási szimbólumok használatának kérdése köztereken
A vallási türelem története tehát nem lezárt folyamat, hanem folyamatosan alakuló, aktuális társadalmi kérdés. Az érettségin fontos kiemelni, hogy a vallási türelem fejlődése szorosan összefügg más társadalmi folyamatokkal: a polgárosodással, a felvilágosodással, az emberi jogok fejlődésével és a modern demokráciák kialakulásával.
Magyarországi vonatkozások
Külön figyelmet érdemel a vallási türelem magyarországi története. Az 1568-as tordai országgyűlés Európában elsőként mondta ki a vallásszabadságot, bár ez akkor még csak a négy bevett vallásra (katolikus, református, evangélikus, unitárius) vonatkozott. A török hódoltság idején paradox módon nagyobb vallási türelem érvényesült, mint az ország más részein. A Habsburg-időszak vallási küzdelmei, a protestáns prédikátorok gályarabsága, majd II. József türelmi rendelete mind fontos állomások ebben a folyamatban.
Az érettségin érdemes hangsúlyozni, hogy a vallási türelem története nem egyenes vonalú fejlődés, hanem visszaesésekkel tarkított, komplex folyamat, amely szorosan összefügg a politikai, társadalmi és kulturális változásokkal. A téma megértése segít a jelenkori vallási konfliktusok és az azokra adható válaszok megértésében is.