A Szovjetunió (hivatalos nevén: Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, SZSZKSZ) a világtörténelem egyik legnagyobb területű és legjelentősebb állama volt, amely 1922-től 1991-ig állt fenn. A szövetségi állam alapvetően 15 tagköztársaságból épült fel, amelyek formálisan önálló államok voltak, de a gyakorlatban Moszkva erős központi irányítása alatt álltak.
A tagköztársaságok kialakulása és státusza
A Szovjetunió létrejötte az 1917-es bolsevik forradalomra vezethető vissza. Lenin és a bolsevikok eredetileg egy világforradalomban gondolkodtak, de miután ez nem valósult meg, a „szocializmus egy országban” koncepció került előtérbe. A tagköztársaságok rendszere fokozatosan alakult ki, kezdetben négy alapító köztársasággal (Orosz SZFSZK, Ukrán SZSZK, Belorusz SZSZK és a Kaukázusontúli SZFSZK), majd később bővült 15-re.
A tagköztársaságok formálisan széles körű jogokkal rendelkeztek, beleértve a kilépés jogát is a szövetségből, azonban ez a gyakorlatban csak papíron létezett. Minden tagköztársaságnak saját alkotmánya, címere, zászlaja, fővarosa és hivatalos nyelve volt, de a tényleges hatalom a kommunista párt kezében összpontosult.
A 15 tagköztársaság részletes bemutatása
- Orosz SZFSZK: A legnagyobb és legbefolyásosabb tagköztársaság, amely a Szovjetunió területének körülbelül 76%-át tette ki. Fővárosa Moszkva, amely egyben a Szovjetunió fővárosa is volt.
- Ukrán SZSZK: A második legnagyobb tagköztársaság, jelentős mezőgazdasági és ipari potenciállal. Fővárosa Kijev.
- Belorusz SZSZK: Stratégiailag fontos terület, jelentős erdőségekkel és mocsaras területekkel. Fővárosa Minszk.
- Kazah SZSZK: Hatalmas területű közép-ázsiai köztársaság, gazdag ásványkincsekben. Fővárosa Alma-Ata (ma: Almati).
- Grúz SZSZK: A Kaukázus régió jelentős állama, fontos kikötőkkel a Fekete-tengeren. Fővárosa Tbiliszi.
- Azerbajdzsán SZSZK: Olajban gazdag bakui régióval, stratégiai jelentőségű a Kaszpi-tenger partján. Fővárosa Baku.
- Litván SZSZK: A legnagyobb balti tagköztársaság, erős nemzeti öntudattal. Fővárosa Vilnius.
- Moldova SZSZK: A legkisebb területű tagköztársaságok egyike, jelentős bortermeléssel. Fővárosa Kisinyov.
- Lett SZSZK: Fontos kikötőkkel rendelkező balti állam. Fővárosa Riga.
- Kirgiz SZSZK: Hegyes területű közép-ázsiai köztársaság. Fővárosa Frunze (ma: Biskek).
- Tadzsik SZSZK: A legszegényebb közép-ázsiai tagköztársaság. Fővárosa Dusanbe.
- Örmény SZSZK: A legkisebb kaukázusi tagköztársaság. Fővárosa Jereván.
- Türkmén SZSZK: Sivatagos területű közép-ázsiai állam, jelentős földgázkészletekkel. Fővárosa Ashabad.
- Észt SZSZK: A legészakibb és legfejlettebb balti tagköztársaság. Fővárosa Tallinn.
- Üzbég SZSZK: Jelentős gyapottermelő közép-ázsiai köztársaság. Fővárosa Taskent.
A tagköztársaságok közötti kapcsolatok és hierarchia
A tagköztársaságok között jelentős fejlettségbeli különbségek voltak. A nyugati területek (balti államok) és az európai részek általában fejlettebbek voltak, mint a közép-ázsiai régiók. A gazdasági tervezés központilag történt, a tagköztársaságok specializálódtak bizonyos termékek előállítására, ami erős függőségi viszonyt eredményezett.
A politikai hierarchiában az Orosz SZFSZK dominanciája megkérdőjelezhetetlen volt. A többi tagköztársaság vezetői általában a helyi kommunista pártok első titkárai voltak, akiket Moszkvából neveztek ki vagy hagytak jóvá. A szovjet időszakban jelentős oroszosítási politika zajlott, ami különösen a nyelv és a kultúra területén éreztette hatását.
A Szovjetunió felbomlása és a tagköztársaságok függetlenedése
Az 1980-as évek végén, Gorbacsov peresztrojka és glasznoszty politikájának következtében a tagköztársaságokban felerősödtek a függetlenségi törekvések. Elsőként a balti államok nyilvánították ki függetlenségi szándékukat. Az 1991-es augusztusi puccs kudarca után felgyorsult a Szovjetunió szétesésének folyamata.
1991 decemberében a Belovezsszkaja Puscsában Oroszország, Ukrajna és Belarusz vezetői aláírták a Szovjetunió feloszlatásáról szóló egyezményt, majd létrehozták a Független Államok Közösségét (FÁK). A balti államok kivételével a többi volt tagköztársaság is csatlakozott a FÁK-hoz, bár különböző mértékű integrációval.
A Szovjetunió felbomlása után minden tagköztársaság független állammá vált, de az átmenet sok helyen nehézségekkel járt. A gazdasági kapcsolatok szétszakadása, az etnikai konfliktusok és a demokratikus átmenet problémái számos volt tagköztársaságban ma is éreztetik hatásukat.