Az Oszmán Birodalom első világháborús veresége után alapvető változások következtek be a török állam életében. A vereséget követően a győztes antant hatalmak a sèvres-i békeszerződésben (1920) gyakorlatilag feldarabolták az Oszmán Birodalmat. A szerződés értelmében a törökök elvesztették arab területeiket, Örményországot, valamint jelentős területeket kellett átadniuk Görögországnak. A tengerszorosokat nemzetközi ellenőrzés alá helyezték, és az ország több régiójában a nagyhatalmak gazdasági befolyási övezeteket alakítottak ki.
Musztafa Kemál és a nemzeti ellenállás
A megalázó békefeltételek ellen nemzeti ellenállás bontakozott ki Musztafa Kemál (később Atatürk, azaz „törökök atyja”) vezetésével. Kemál tábornok már az első világháború során hírnevet szerzett magának a Gallipoli-félszigetnél vívott sikeres védekező harcokban. 1919-ben Anatóliába utazott, ahol megszervezte a török nemzeti ellenállást. A szultáni kormányzattal szembefordulva Ankarában ellen-kormányt alakított, és megkezdte a reguláris hadsereg szervezését.
A nemzeti mozgalom első jelentős sikere az volt, hogy visszaverték az országba betörő görög csapatokat, majd 1922-ben felszabadították Szmirnát (ma Izmir). A katonai sikerek nyomán 1923-ban Lausanne-ban új békeszerződést írtak alá, amely már sokkal kedvezőbb feltételeket biztosított Törökország számára. A szerződés elismerte Törökország szuverenitását a mai határai között, és megszüntette a külföldiek gazdasági előjogait.
A modern Török Köztársaság megalapítása és reformjai
1922. november 1-jén a Nagy Nemzetgyűlés megszüntette a szultanátust, majd 1923. október 29-én kikiáltották a Török Köztársaságot, amelynek első elnöke Musztafa Kemál lett. Az új állam szakított az Oszmán Birodalom hagyományaival, és határozott lépéseket tett a modernizáció és a nyugatosítás irányába.
Atatürk reformjai, az úgynevezett kemalizmus alapelvei a következők voltak:
- Republikanizmus: köztársasági államforma bevezetése
- Nacionalizmus: török nemzeti identitás erősítése
- Popularizmus: népi szuverenitás elvének érvényesítése
- Etatizmus: állami irányítású gazdaságfejlesztés
- Szekularizmus: az állam és az egyház szétválasztása
- Forradalmiság: folyamatos megújulás igénye
A gyakorlati reformok között kiemelkedő jelentőségű volt az iszlám államvallás megszüntetése (1928), a latin ábécé bevezetése az arab írás helyett, a nők egyenjogúsítása (választójog, többnejűség eltörlése), valamint az európai jogrendszer átvétele. Az öltözködésben is jelentős változások történtek: betiltották a fez viselését, és ösztönözték az európai ruházat használatát.
A gazdasági modernizáció keretében állami támogatással fejlesztették az ipart, vasútvonalakat építettek, és támogatták a hazai vállalkozások létrejöttét. Az oktatás területén bevezették a kötelező általános iskolai oktatást, és nagy hangsúlyt fektettek a szakképzésre. 1932-ben megalapították a Török Történeti és Nyelvi Társaságot, amely a török nemzeti identitás tudományos megalapozását szolgálta.
A reformok hatása és öröksége
Atatürk reformjai gyökeresen átalakították a török társadalmat és államot. Bár a változások sok esetben felülről vezéreltek voltak és jelentős ellenállásba ütköztek a konzervatív rétegek részéről, hosszú távon megalapozták Törökország modernizációját. A kemali örökség ma is meghatározó eleme a török politikai életnek, és az ország alkotmányában is rögzített alapelv.
A Török Köztársaság létrejötte és az azt követő reformok példaértékűek voltak a muszlim világ számára, mivel megmutatták, hogy lehetséges az iszlám hagyományok és a modern államiság összeegyeztetése. Ugyanakkor a reformok nem voltak minden területen egyformán sikeresek: a vidéki területeken továbbra is erős maradt a hagyományos életmód és gondolkodás, és az állami irányítású gazdaságfejlesztés sem hozta meg a várt eredményeket.
Összességében a Török Köztársaság létrejötte és az azt követő reformok egy olyan modernizációs kísérletet jelentettek, amely során egy tradicionális muszlim társadalmat próbáltak meg európai mintára átalakítani. Ez a folyamat, minden ellentmondásossága ellenére, alapvetően meghatározta Törökország 20. századi fejlődését, és hatása napjainkig érezhető.