Az első világháború kitörése az emberiség történelmének egyik legmeghatározóbb eseménye volt, amely alapjaiban változtatta meg a 20. század történelmét. A háború kirobbanásához vezető út összetett folyamat volt, amelyben számos tényező játszott közre. A konfliktus 1914. július 28-án kezdődött hivatalosan, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, majd dominószerűen következett be az európai nagyhatalmak hadba lépése.
Előzmények és kiváltó okok
A háború kitörésének közvetlen előzménye Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös és felesége meggyilkolása volt Szarajevóban 1914. június 28-án. A merényletet Gavrilo Princip szerb nacionalista követte el, aki a „Fekete Kéz” nevű titkos szervezet tagja volt. Ez az esemény azonban csak a végső szikra volt egy már régóta feszült nemzetközi helyzetben.
A mélyebb okok között találjuk a következőket:
- Nagyhatalmi rivalizálás és fegyverkezési verseny Európában
- Gyarmatosítási törekvések és konfliktusok
- Nacionalizmus erősödése, különösen a Balkánon
- Szövetségi rendszerek kialakulása (antant és központi hatalmak)
- Gazdasági versengés az európai nagyhatalmak között
A hadüzenetek láncolata
A szarajevói merénylet után az Osztrák-Magyar Monarchia ultimátumot küldött Szerbiának, amelyben olyan követeléseket fogalmazott meg, amelyeket Szerbia nem fogadhatott el teljes mértékben. A Monarchia ezt ürügyként használta a hadüzenetre. Az események ezután felgyorsultak:
- Július 28.: Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzen Szerbiának
- Július 30.: Oroszország általános mozgósítást rendel el
- Augusztus 1.: Németország hadat üzen Oroszországnak
- Augusztus 3.: Németország hadat üzen Franciaországnak
- Augusztus 4.: Nagy-Britannia hadat üzen Németországnak
A szövetségi rendszerek működésbe lépése miatt néhány nap alatt egy lokális konfliktusból európai, majd világméretű háború bontakozott ki. A központi hatalmak (Németország, Osztrák-Magyar Monarchia) és az antant hatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország) szembenállása meghatározta a következő évek eseményeit.
A háború kezdeti szakasza
A háború kezdetén általános volt az a vélemény, hogy a konfliktus rövid lesz és karácsonyra véget ér. A valóság azonban egészen más lett. A német hadsereg a Schlieffen-terv alapján próbálta meg gyorsan legyőzni Franciaországot, hogy aztán teljes erejével Oroszország ellen fordulhasson. A terv azonban nem sikerült, és a nyugati fronton állóháború alakult ki.
A keleti fronton az orosz hadsereg gyorsabban mozgósított, mint azt a központi hatalmak várták, és betört Kelet-Poroszországba. A tannenbergi csatában azonban a német erők súlyos vereséget mértek rájuk. Az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai kevésbé voltak sikeresek, és jelentős veszteségeket szenvedtek Galíciában.
A társadalom reakciója
A háború kitörését minden országban lelkes tömegek ünnepelték. A nacionalista propaganda hatására a lakosság nagy része támogatta a háborút, és sokan önként jelentkeztek katonai szolgálatra. A kormányok „villámháborút” ígértek, és senki sem számított arra a négy évig tartó, példátlan pusztításra, ami következett.
A mozgósítás minden hadviselő országban rendkívül gyorsan és hatékonyan zajlott. A vasúthálózatok kulcsszerepet játszottak a csapatok frontra szállításában. A modern haditechnika (géppuskák, nehéztüzérség, tankok) megjelenése azonban alapjaiban változtatta meg a hadviselést, és hozzájárult a háború elhúzódásához.
Gazdasági és társadalmi következmények
A háború kitörése azonnali gazdasági változásokat hozott. A hadiipar fejlesztése prioritást élvezett, a civil termelés visszaesett. A nők tömeges munkába állása megkezdődött, mivel a férfiak nagy része a fronton harcolt. Az állami beavatkozás a gazdaságba minden országban erősödött, és megjelent a hadigazdaság fogalma.
A háború kezdete tehát nem csupán katonai szempontból volt jelentős, hanem a társadalom és a gazdaság minden területén mélyreható változásokat indított el, amelyek hosszú távon is meghatározták Európa és a világ fejlődését.