A görög poliszok kialakulása és fejlődése az ókori görög civilizáció egyik legmeghatározóbb folyamata volt, amely alapvetően befolyásolta az európai városfejlődés és államszerveződés későbbi irányait is. A poliszok létrejötte egy hosszú, több évszázados folyamat eredménye, amely a Kr. e. 8-6. század között teljesedett ki.
A poliszok kialakulásának előzményei a mükénéi civilizáció bukása utáni időszakra vezethetők vissza. A dór vándorlás következtében a korábbi palotaközpontok elpusztultak, és egy átmeneti hanyatlás következett be. Ez az időszak, amelyet „sötét kornak” is nevezünk, paradox módon megteremtette a későbbi poliszfejlődés alapjait. A lakosság kisebb közösségekbe tömörült, és új társadalmi struktúrák alakultak ki.
A poliszok kialakulásának egyik legfontosabb tényezője a földrajzi környezet volt. Görögország hegyes-völgyes területe természetes módon különálló területekre osztotta a lakosságot. A termőföld szűkössége miatt a közösségek viszonylag kis létszámúak maradtak, ami elősegítette a közvetlen demokratikus döntéshozatal kialakulását. A tengerpart közelsége pedig lehetővé tette a kereskedelmi kapcsolatok kiépítését és a későbbi gyarmatosítást.
A polisz mint városállam több elemből épült fel. Központi része az akropolisz volt, amely eredetileg védelmi funkciókat látott el, és gyakran vallási központként is szolgált. Az akropolisz alatt helyezkedett el az agora, a város gazdasági és politikai központja, ahol a polgárok találkozhattak és megvitathatták a közügyeket. A városmagot lakónegyedek vették körül, amelyeket városfal védett. A poliszhoz tartozott a környező mezőgazdasági terület (khóra) is, amely biztosította az élelmiszerellátást.
A polisz társadalma szigorúan hierarchikus volt, de jelentős különbségek mutatkoztak az egyes poliszok között. A teljes jogú polgárok alkották a társadalom elitjét, ők rendelkeztek politikai jogokkal és földtulajdonnal. A polgárjog öröklődött, és általában csak a szabad, helyben született férfiakat illette meg. A lakosság jelentős részét kitevő metoikoszok (betelepült idegenek) és rabszolgák nem rendelkeztek politikai jogokkal.
A poliszok politikai berendezkedése változatos képet mutatott. Spártában például szigorú katonai arisztokrácia alakult ki, míg Athénban fokozatosan kifejlődött a demokratikus államforma. A poliszok függetlenségük megőrzése mellett is számos kapcsolatot alakítottak ki egymással: vallási szövetségeket (amphiktüoniák), katonai szövetségeket (szümmakhiák) hoztak létre, és közös szentélyeket tartottak fenn.
A poliszok gazdasági élete a mezőgazdaságon, kézművességen és kereskedelmen alapult. A földművelés mellett jelentős volt az olajbogyó- és szőlőtermesztés. A kézművesek különböző műhelyekben (ergasztérion) dolgoztak, és magas színvonalú termékeket állítottak elő. A tengeri kereskedelem révén a poliszok bekapcsolódtak a Földközi-tenger térségének kereskedelmi hálózatába.
A poliszok kulturális jelentősége felbecsülhetetlen. Itt alakult ki a görög művészet, irodalom és filozófia, amely az európai kultúra alapjává vált. A poliszok versengése nemcsak katonai téren, hanem a művészetekben és sportban is megnyilvánult, gondoljunk csak az olimpiai játékokra vagy a különböző drámai versenyekre.
A poliszrendszer hanyatlása a peloponnészoszi háború (Kr. e. 431-404) után kezdődött. A belső konfliktusok és a makedón terjeszkedés végül a poliszok függetlenségének elvesztéséhez vezetett. Azonban a polisz mint városszervezési modell és kulturális központ továbbra is fennmaradt, és hatása a hellenisztikus korban, sőt a Római Birodalom idején is érezhető volt.
A görög poliszok öröksége máig él: a városállami lét, a közvetlen demokrácia gyakorlata, a polgári öntudat mind olyan értékek, amelyek a modern európai civilizáció számára is példaértékűek. A poliszok története arra is rámutat, hogy a kis közösségek is képesek kiemelkedő kulturális és politikai teljesítményekre, ha megfelelő társadalmi és gazdasági feltételek állnak rendelkezésre.