A reformkor az 1825-1848 közötti időszakot öleli fel a magyar történelemben, amely során az ország modernizációjára, polgári átalakulására törekvő reformmozgalom kibontakozott. Az országgyűlések ebben az időszakban kulcsfontosságú szerepet játszottak a reformok előmozdításában és a nemzeti ébredés folyamatában.
Az 1825-27-es országgyűlés
Az első reformországgyűlés összehívására 1825-ben került sor, miután I. Ferenc császár a napóleoni háborúk után kénytelen volt engedni az alkotmányosság helyreállítását követelő nemesi ellenállásnak. Ez az országgyűlés több szempontból is mérföldkőnek számított:
- Széchenyi István ekkor ajánlotta fel birtokainak egyévi jövedelmét a Magyar Tudós Társaság (későbbi Magyar Tudományos Akadémia) megalapítására
- Helyreállt az alkotmányos rend, a király ígéretet tett az országgyűlés rendszeres összehívására
- Megkezdődött a magyar nyelv hivatalossá tételének folyamata
- Először fogalmazódtak meg reformkövetelések, bár még mérsékelt formában
Az 1830-as országgyűlés
Ez az országgyűlés viszonylag rövid ideig tartott, de jelentős eredményeket ért el a magyar nyelv ügyében. Törvénybe iktatták, hogy a helytartótanács magyarul válaszoljon a magyar nyelvű feliratokra, és a törvénykezésben is teret nyert a magyar nyelv használata. V. Ferdinándot ekkor koronázták magyar királlyá.
Az 1832-36-os országgyűlés
A reformkor egyik legjelentősebb országgyűlése volt, amely során már markánsabban jelentkeztek a polgári átalakulás követelései. Kiemelkedő eredményei:
- Az önkéntes örökváltság lehetőségének törvénybe iktatása
- A magyar nyelv további térnyerése a közigazgatásban
- A Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos által vezetett országgyűlési ifjúság megszerveződése
- Az első hírlaptudósítások megjelenése az országgyűlésről (Országgyűlési Tudósítások)
Ezen az országgyűlésen bontakozott ki a reformellenzék, amelynek vezéralakjai között találjuk Deák Ferencet, Kölcsey Ferencet és Wesselényi Miklóst. Az úrbéri törvények vitája során először került napirendre a jobbágykérdés átfogó rendezése.
Az 1839-40-es országgyűlés
A kormányzati terror enyhülésével és kompromisszumkészséggel jellemezhető országgyűlés jelentős eredményeket ért el:
- Elfogadták a váltótörvényt, amely modernizálta a hitelviszonyokat
- Törvény született a gyárak alapításának lehetőségéről
- Újabb lépések történtek a magyar nyelv hivatalossá tétele felé
- Amnesztiát kaptak a politikai perek elítéltjei (Wesselényi, Kossuth)
Az 1843-44-es országgyűlés
Ez az országgyűlés hozta meg a magyar nyelv teljes körű hivatalossá tételét, amely a reformkor egyik legfontosabb nemzeti követelése volt. Emellett:
- Törvény született a nem nemesek birtokbírhatási jogáról
- A nem nemesek hivatalviselési jogának kiterjesztéséről
- A kötelező örökváltság kérdése azonban elbukott
Az utolsó rendi országgyűlés (1847-48)
A reformkor utolsó országgyűlése, amely a forradalmi események hatására az 1848-as áprilisi törvények elfogadásával zárult. Főbb eredményei:
- A jobbágyfelszabadítás kimondása
- Közteherviselés bevezetése
- Népképviseleti országgyűlés létrehozása
- Felelős magyar kormány megalakítása
- Polgári szabadságjogok biztosítása
A reformkori országgyűlések jelentősége abban állt, hogy fokozatosan előkészítették a polgári átalakulást, és létrehozták azokat a politikai, jogi kereteket, amelyek lehetővé tették Magyarország modernizációját. Az országgyűléseken kikristályosodott politikai irányzatok és személyiségek meghatározó szerepet játszottak az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeiben is.
A reformkori országgyűlések működése során alakult ki a modern magyar politikai kultúra számos eleme, például a pártszerű szerveződések, a politikai nyilvánosság és a sajtó szerepének felértékelődése. Az itt megfogalmazott és részben megvalósított reformok pedig megalapozták a modern magyar állam létrejöttét.