Az első világháború, amely 1914-től 1918-ig tartott, a történelem első olyan konfliktusa volt, amely valóban globális méreteket öltött. A háború során több fronton zajlottak a hadműveletek, amelyek közül néhány különösen meghatározó jelentőségűvé vált. A háború kezdetén a német Schlieffen-terv kudarca után alakult ki az állóháború, amely évekig meghatározta a nyugati front jellegét.
Nyugati front
A nyugati front volt az első világháború legjelentősebb hadszíntere, amely Belgiumtól Svájcig húzódott. Itt zajlottak a háború legvéresebb ütközetei, mint például a verduni csata (1916) és a somme-i csata (1916). A front jellegzetessége volt a lövészárokrendszer, amely több ezer kilométer hosszan húzódott. A modern haditechnika (géppuskák, tüzérség) és a védelem fölénye miatt itt alakult ki a jellegzetes állóháború.
A nyugati fronton zajló jelentősebb csaták:
- Marne-i csata (1914) – A német előrenyomulás megállítása
- Verduni csata (1916) – A francia hadsereg „vérszivattyúja”
- Somme-i csata (1916) – Az első tankok bevetése
- Második marne-i csata (1918) – A német támadás végső kudarca
Keleti front
A keleti front Kelet-Poroszországtól a Fekete-tengerig húzódott, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország csapatai harcoltak az orosz haderővel. Itt a front mozgalmasabb volt, mint nyugaton, mivel a nagyobb területek és a kisebb népsűrűség miatt nem alakult ki olyan merev állóháború. Jelentős csaták voltak a tannenbergi ütközet (1914) és a Bruszilov-offenzíva (1916).
Főbb események a keleti fronton:
- Tannenbergi csata (1914) – Hindenburg és Ludendorff győzelme
- Mazuri-tavaki csata (1914) – Újabb orosz vereség
- Przemyśl ostroma (1914-1915)
- Gorlicei áttörés (1915)
- Bruszilov-offenzíva (1916)
Balkáni front
A háború kiindulópontja a balkáni front volt, ahol Szerbia ellen indult meg az első támadás. A front később kiszélesedett, különösen miután 1915-ben Bulgária belépett a központi hatalmak oldalán. A szaloniki front megnyitása után (1915) itt is állóháború alakult ki. Jelentős hadműveletek voltak még Románia 1916-os hadba lépése után az erdélyi és havasalföldi harcok.
Olasz front
Az olasz front 1915-ben nyílt meg, amikor Olaszország az antant oldalán belépett a háborúba. A front az Alpokban és az Isonzó folyó mentén húzódott. Az olasz hadsereg 11 nagy offenzívát indított az Isonzónál, amelyek hatalmas vérveszteséggel jártak, de jelentős területi nyereség nélkül. A front legjelentősebb csatája a caporettói áttörés volt 1917-ben, ahol a központi hatalmak súlyos vereséget mértek az olasz hadseregre.
Egyéb frontvonalak
A háború során több másodlagos front is kialakult:
- Kaukázusi front – Az Oszmán Birodalom és Oroszország között
- Mezopotámiai front – A britek és az Oszmán Birodalom között
- Palesztinai front – Szintén brit-török összecsapások helyszíne
- Afrikai hadszíntér – A német gyarmatok megszerzéséért folyó harcok
A tengeri hadműveletek is jelentős szerepet játszottak, különösen a német tengeralattjáró-háború és a skagerraki csata (1916). A háború végén, 1918-ban a nyugati fronton indított német tavaszi offenzíva kudarca, majd az antant sikeres ellentámadása vezetett a központi hatalmak összeomlásához és a háború befejezéséhez.
Az első világháború frontjainak tanulmányozása azért is különösen fontos, mert itt jelentek meg először a modern hadviselés olyan elemei, mint a tankok, a légi hadviselés, a tengeralattjárók tömeges alkalmazása és a vegyi fegyverek. A háború tapasztalatai jelentősen befolyásolták a 20. század további katonai konfliktusainak jellegét és a hadviselés fejlődését.