A Jagelló-korszak Magyarország történelmének egyik legösszetettebb és legproblematikusabb időszaka volt, amely II. Ulászló (1490-1516) és II. Lajos (1516-1526) uralkodását foglalja magába. Ez az időszak a középkori Magyar Királyság hanyatlásának kezdetét jelentette, amely végül a mohácsi csatavesztéshez és az ország három részre szakadásához vezetett.
Központi hatalom meggyengülése
A korszak egyik legfőbb problémája a központi királyi hatalom jelentős meggyengülése volt. II. Ulászló, akit a magyar főurak „Dobzse László” néven emlegettek (mivel minden előterjesztésre csak annyit mondott csehül: „dobzse” – jól van), képtelen volt Mátyás király erős, centralizált államának fenntartására. A királyi bevételek drasztikusan csökkentek, részben azért, mert a főnemesség kikényszerítette az 1490-es farkashidai egyezményben, hogy a király ne vessen ki rendkívüli hadiadót.
A központi bevételek visszaesése miatt a híres fekete sereg feloszlatására is sor került, ami jelentősen csökkentette az ország katonai erejét. A végvárak fenntartása egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, miközben a török veszély folyamatosan növekedett. A királyi birtokok nagy része zálogba került vagy a főurak kezébe került, tovább gyengítve az uralkodói hatalmat.
Társadalmi és gazdasági problémák
A korszakban súlyos társadalmi feszültségek jelentkeztek. A köznemesség és a főnemesség között kiéleződött a politikai küzdelem, amely az 1498-as országgyűlésen érte el csúcspontját. A köznemesség követelte a főnemesi hatalom korlátozását és nagyobb beleszólást az országos ügyekbe. Ezt részben el is érték a vármegyei követküldési jog megszerzésével.
A jobbágyság helyzete is jelentősen romlott. A földesúri terhek növekedtek, miközben a szabad költözködés jogát gyakran korlátozták. Ez a feszültség vezetett az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkeléshez, amelynek leverése után a jobbágyság helyzetét az 1514-es törvények (Werbőczy Tripartituma) még tovább rontották, örökös röghöz kötéssel sújtva őket.
Külpolitikai nehézségek
A külpolitikai helyzet is rendkívül kedvezőtlenül alakult. Az Oszmán Birodalom egyre nagyobb nyomást gyakorolt az országra, miközben a védelem megszervezéséhez szükséges anyagi források hiányoztak. A végvárrendszer fenntartása egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, a zsold gyakran elmaradt.
A nemzetközi kapcsolatok terén Magyarország fokozatosan elszigetelődött. A Habsburgokkal kötött 1515-ös bécsi kongresszus házassági szerződései (II. Lajos és Habsburg Mária, illetve Jagelló Anna és Habsburg Ferdinánd között) ugyan látszólag erősítették az ország pozícióját, de valójában előkészítették a későbbi Habsburg-uralmat.
Államigazgatási és katonai problémák
- A királyi tanács működése gyakran kaotikussá vált
- A kincstár krónikus pénzhiánnyal küzdött
- A banderiális hadszervezet elavulttá vált
- A végvárrendszer fenntartása akadozott
- A hivatali korrupció elterjedt
- A pénzügyi reformok (pl. Szapolyai István nádor kísérletei) rendre kudarcot vallottak
A korszak végén, II. Lajos uralkodása alatt a problémák tovább súlyosbodtak. A fiatal, tapasztalatlan király nem tudta kezelni az országos válságot. Az 1521-es nándorfehérvári vereség már előrevetítette a későbbi katasztrófát. A mohácsi csata előtt az ország gyakorlatilag védtelenül állt a török támadással szemben: nem volt megfelelő hadsereg, nem voltak anyagi források, és hiányzott az egységes politikai akarat is a veszély elhárítására.
A korszak következményei
A Jagelló-kor problémái végzetesnek bizonyultak a középkori Magyar Királyság számára. A mohácsi csatavesztés (1526) után az ország három részre szakadt, és ezzel kezdetét vette a török hódoltság korszaka. A Jagelló-kor tanulságai rámutatnak arra, hogy egy erős központi hatalom hiánya, a belső megosztottság és a külső veszély figyelmen kívül hagyása milyen súlyos következményekkel járhat egy ország számára.
A korszak problémáinak vizsgálata különösen fontos az érettségi szempontjából, mivel jól példázza az állami működés különböző területeinek (gazdaság, társadalom, hadügy, külpolitika) szoros összefüggését, és rámutat arra, hogy egy-egy terület válsága hogyan hat ki a többi területre, végül pedig az egész állam működésére.