A Benelux államok (Belgium, Hollandia és Luxemburg) együttműködése az európai integráció egyik legkorábbi és legsikeresebb példája. Ez a három nyugat-európai ország már a II. világháború alatt felismerte, hogy gazdasági és politikai érdekeik szorosan összefonódnak, és együttműködésük kulcsfontosságú lehet a háború utáni újjáépítésben.
Történelmi előzmények
A három ország területe történelmileg szorosan összekapcsolódott, hiszen mindhárom állam területe egykor a Németalföldi tartományok részét képezte. A 16. században a területet a Habsburg-ház uralta, majd a németalföldi szabadságharc eredményeként észak és dél kettévált. Az északi területeken létrejött a független Holland Köztársaság (a mai Hollandia elődje), míg a déli területek (a mai Belgium és Luxemburg) továbbra is Habsburg fennhatóság alatt maradtak.
A napóleoni háborúk után, 1815-ben a bécsi kongresszus egyesítette a területeket Egyesült Holland Királyság néven. Ez az államalakulat azonban nem bizonyult tartósnak: 1830-ban a déli területek Belgium néven kiváltak, majd 1839-ben Luxemburg is önálló nagyhercegséggé vált. Ezzel kialakult a három állam mai területe.
A Benelux együttműködés kialakulása
A modern Benelux együttműködés gyökerei a II. világháború időszakára nyúlnak vissza. 1944. szeptember 5-én a londoni emigrációban lévő három kormány vámunióról szóló egyezményt írt alá. Ez az egyezmény lett az alapja a későbbi szorosabb együttműködésnek. A hivatalos Benelux Gazdasági Unió 1948. január 1-jén jött létre.
Az együttműködés főbb elemei:
- Közös vámtarifa a külső országokkal szemben
- Szabad áruforgalom a tagállamok között
- Közös kereskedelempolitika
- A személyek szabad mozgása
- A tőke szabad áramlása
- Gazdaságpolitikai koordináció
A Benelux államok jelentősége az európai integrációban
A Benelux együttműködés modellként szolgált az európai integráció számára. Az 1951-ben létrejött Európai Szén- és Acélközösség, majd az 1957-es Római Szerződéssel megalapított Európai Gazdasági Közösség sok tekintetben a Benelux tapasztalatokra épült. A három ország azóta is az európai integráció motorjaként működik, és gyakran közösen lépnek fel az EU-n belül.
A Benelux államok közös jellemzői:
- Fejlett piacgazdaság
- Magas életszínvonal
- Erős demokratikus hagyományok
- Multikulturális társadalom
- Jelentős kikötői infrastruktúra
- Fontos logisztikai központok
A Benelux együttműködés napjainkban
2008-ban új szerződést írtak alá, amely modernizálta az együttműködést. A hangsúly ma már nem csak a gazdasági kérdéseken van, hanem olyan területeken is, mint:
- Fenntartható fejlődés
- Igazságügyi együttműködés
- Belső biztonság
- Bevándorlási politika összehangolása
- Környezetvédelem
A Benelux államok együttes lakossága körülbelül 29 millió fő, területük pedig 74.657 km². Gazdasági súlyuk jelentős: együttes GDP-jük az EU GDP-jének mintegy 7,8%-át teszi ki. A három ország kikötői (különösen Rotterdam és Antwerpen) Európa legfontosabb kereskedelmi kapui.
Az együttműködés sikerének kulcsa a pragmatikus megközelítés és a fokozatosság elve volt. A Benelux államok példája azt mutatja, hogy különböző nyelvű és kultúrájú nemzetek is képesek hatékonyan együttműködni, ha felismerik közös érdekeiket. Ez a tapasztalat különösen értékes lehet a jelenlegi európai integrációs folyamatok szempontjából is.